2014. szeptember 12., péntek

A kutyaöltöztetés nem úri passzió

Kutyaruha a hosszú élet titka

Emlékszem, gyerekkoromban a nyolc-kilencéves kutyákat gyakran nevezték öregnek, a tizenegy-tizenkét éves állat pedig egyenesen matuzsálemnek számított. Sokan a mai napig remegő térdű, gyér szőrű kutyát vizualizálnak, ha egy tízéves ebre gondolnak. A valóságban azonban megfelelő gondoskodás mellett egy ennyi idős háziállat éppen olyan stramm, fitt és egészséges, mint „újkorában”. Ebben persze nincs semmi meglepő, hiszen míg régen elképzelhetetlen volt, hogy a kutyák rendszeres orvosi ellenőrzésekre járjanak, vakcinákat, sőt, vitaminokat kapjanak, ma mindez éppen olyan természetes, mint az, hogy az ember időről időre tüdőszűrésre vagy bőrgyógyászhoz jár. Bár az még mindig érdekes reakciókat vált ki az utca népéből, hogy télen kabátba bújtatjuk az állatkáinkat séta előtt, meggyőződésem, hogy néhány év(tized) múlva nem kell cikinek éreznem, ha nem akarom, hogy megfázzon a kutyám.

Cipő, póló, naptej, miegymás

Emlékszem, amikor Özge hozzám került, még marha nehéz volt Budapesten kutyaruhát kapni. A kisállatboltokban sorra kiröhögtek, ha arról érdeklődtem, van-e valami meleg pulcsijuk kínai meztelen méretben, amikor pedig cipőt próbáltam találni neki, egyenesen azt hitték, hogy valami kandi kamera műsor kedvéért akarok hülyét csinálni belőlük. Igen, cipőt, mert a kutyáknak bizony télen épp úgy fázik a lábuk, mint nekünk, amikor pedig havazik, és mindent felszórnak sóval, ez kimarja a lábújközöket. Az pedig, hogy nyáron is ráadok egy könnyű pólót, egyenesen felháborító egyesek szerint. Pedig ha nem tenném, nemcsak, hogy megégne a bőre, de még a bőrrák kockázatának is kitenném. Ezek után gondolom mondanom sem kell, hogy kánikulában negyven faktoros napvédelem nélkül ki sem engedem az utcára.


Az ön kutyája mikor volt utoljárra fogkőleszedésen?

Nyilvánvalóan egy kínai meztelenkutya helyzete kissé extrém, és az is valószínű, hogy bizonyos fajtákat – mondjuk egy kaukázusi medveölőt – nem feltétlenül kell öltöztetni, még a legnagyobb hidegben sem. Végsősoron fajtája válogatja, hogy mennyi extra pampillázást igényel a kutya. Köztudott például, hogy a rasztásodásra hajlamos ebeket időről időre ki kell fésülni, hiszen az összegabalyodott tincsek nehezek, kényelmetlenek, ráadásul egy csomó nemkívánatos vendég (értsd bolhák és egyéb bogarak) lakhelyévé válhat. Ezért aztán azt sem kell idiótának nézni, aki rendszeresen kozmetikushoz hordja a kutyáját. Egy profi szakember erre kifejlesztett eszközei sokkal alkalmasabbak a gubancok kibontására, mint egy gazdi saját hajkeféje. További lényeges kozmetikai kezelés a fogkőleszedés, amely szintén nem esztétikai, hanem egészségügyi kérdés. A mi kutyáinknak még fogkeféjük is van, saját, rizs és sárgarépa ízű fogrémmel, és havonta legalább egyszer alaposan meg is sikáljuk a fogsorukat.


Shopping túra kutyáknak 

Szerencsére sok víz lefolyt a Dunán, mióta Özge a családunk tagja lett, és mostanra már nem kell a londoni Harrodsig mennem, hogy hacukákat szerezzek neki. Amióta pedig Izraelbe költöztünk, leginkább online szerezzük be az aktuális „must-have” darabokat. Gyürüsi Tímea saját kutyaszabósága, a Koti Dog méretre készít el egész kollekciókat. Itt a szokásos mell-csípő-derék adatok helyett a nyak-, mellkerület és háthossz a fontos. Meggyőződésem, hogy Özge mostanra pontosan tudja, hogy amikor közeledek felé a centivel, azt jelenti, hamarosan vadiúj pólók érkeznek személyes kis fiókjába. Persze nem kell, hogy saját divattervezője legyen a kutyájának, mivel mostanság a fast fashion üzletek is ráálltak az ebdivatra. A H&M például tavaly télen menő kutyaszvetterekkel állt elő, személyes kedvencem pedig az American Apparel, ahol egy egész álvány színes flaneltop várja az ebes fashionistákat. 

Nem állatkínzás

Nem tagadom, eleinte kicsit elragadott a hév, de mára Özge ruhatára nem csillivilli és pink darabokból áll, hanem abszolút funkcionális, praktikus modellekből. Ám minden okfejtés ellenére akadnak olyanok, akik szerint a kutyaöltöztetés tiszta állatkínzás, és minden alkalommal, amikor kabátot adok Özgére egy hűvös estén, összevont szemöldökkel nyugtázzák, hogy valószínűleg elmeháborodott vagyok. Nekik üzenem: akárhányszor előkapom Özge valamelyik kedvenc (igen olyan is van neki) felsőjét, azonnal a hátsó lábaira áll, és mellső lábaival ágaskodva jelzi: alig várja, hogy belebújhasson a ruhába. Persze nem ámítom magam azzal, hogy a szépérzéke vezérli, de abban bizonyos vagyok, hogy egy puha anyagból varrt, kényelmes darabban igenis sokkal jobban érzi magát, mint (kínai) meztelenül.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése