A lelki jólét és a házi kedvenc tartása között van valami
homályos összefüggés. De ha túl sokat beszélsz a kutyádhoz, akkor biztos
nem vagy valami jól.
Állati kapcsolatok egészítik ki az emberieket
Három felmérést végeztek olyanok körében, akiknek van, illetve akiknek nincs házi kedvence. Először nem volt még világos, hogy igaz-e az a közvélekedés, hogy azok az emberek szeretnek inkább kisállatot tartani, akiknek az emberi kapcsolatai gyengék, hiányosak. A három kísérlet egyike azt bizonyította, hogy nem erről van szó: pont azoknak volt háziállata is, akik szorosabb kapcsolatot ápoltak barátaikkal és a családjukkal. Egy másik felmérésben részvevő kisebb csoport esetében azt állapították meg, hogy ugyan a gazdi kap egyfajta emberpótló lelki támogatást kutyájától, macskájától, de általában az a helyzet, hogy az állatokkal való kapcsolat inkább kiegészíti az emberieket, mintsem helyettesítené őket.Az emberi környezettől kapott elutasítás miatt sokan például a kutyájuk lelki támaszát keresik. Végeztek erre vonatkozó kísérleteket is. Ebből az derült ki, hogy a kezdő egyetemista alanyok hasonlóan gondoltak az állatukra, mint ahogy valami hűséges, támogató barátra.
Emberré váló állatok: nem jó jel
Habár érdekes lenne felfedni a kisállattartás és a harmonikus élet közötti kapcsolatot, de az ok-okozati összefüggést igencsak nehéz bizonyítani. Talán, amit nagyobb biztonsággal lehet állítani, hogy a nyugodt és társaságkedvelő emberek jobban vonzódnak bizonyos állatokhoz – leginkább kutyákhoz. Ami szintén kiderült a kísérletekből, a depresszióra hajlamos emberek sokkal inkább felruházzák kedvenceiket emberi tulajdonságokkal.Habár a kutatás koránt sem teljes körű, abból mégis arra lehet következtetni, hogy az állattartás a lelki jólétet is szolgálja, hogy az amerikai háztartások 62 százalékában van kisállat.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése