2014. szeptember 17., szerda
Találkozó az új baráttal
2014. szeptember 15., hétfő
Lilim Játszik ( videó)
A gyerek a kutyának olvasson, mert az a jó
A rosszul olvasó gyerekekkel könnyen előfordulhat, hogy kinevetik,
illetve, hogy állandóan kijavítgatják őket. Sokszor aztán elvesztik az
önbizalmukat, ami pedig a javuláshoz elengedhetetlen lenne.
Ki gondolta volna, hogy még mire nem jó egy kutya? Pedig semmi különöset nem kell csinálnia. Elég, ha ott ül vagy fekszik a gyerek mellett, amíg ő felolvas valamilyen könyvből.
A kaliforniai egyetem tanulmánya szerint azok a gyerekek, akik kutyáknak olvasnak fel, jobban teljesítenek ezen a téren - írja az Ecorazzi. A titok nyitja az, hogy miközben a gyereknek van kinek felolvasnia, a közönsége nem kritikus, nem fogja minden hiba elkövetésekor rosszallóan felvonni a szemöldökét. A gyerekeknek tehát nem kell tehát stresszelniük magukat amiatt, hogy a félreolvasásokkor rendreutasítják őket.
A kutyaközönségnek szóló olvasódélutánok kezdenek országos mozgalommá érni. Egyre több könyvtár hirdet ilyen programot.
Ki gondolta volna, hogy még mire nem jó egy kutya? Pedig semmi különöset nem kell csinálnia. Elég, ha ott ül vagy fekszik a gyerek mellett, amíg ő felolvas valamilyen könyvből.
A kaliforniai egyetem tanulmánya szerint azok a gyerekek, akik kutyáknak olvasnak fel, jobban teljesítenek ezen a téren - írja az Ecorazzi. A titok nyitja az, hogy miközben a gyereknek van kinek felolvasnia, a közönsége nem kritikus, nem fogja minden hiba elkövetésekor rosszallóan felvonni a szemöldökét. A gyerekeknek tehát nem kell tehát stresszelniük magukat amiatt, hogy a félreolvasásokkor rendreutasítják őket.
Kutyákat a könyvtárba!
Washingtonban, az arlingtoni központi könyvtárban egy két hónapos akció keretében rendszeresen szórakoztatnak kutyákat a programban résztvevő gyerekek. "A kutyák szeretik a gyerekeket és elfogadják őket. Ha néha belegabalyodnak egy-egy szóba, őket az nem zavarja" - foglalta össze a tapasztalatait az egyik szervező, Julie Karell.A kutyaközönségnek szóló olvasódélutánok kezdenek országos mozgalommá érni. Egyre több könyvtár hirdet ilyen programot.
A kutya, a macska a lelket is karbantartja
A lelki jólét és a házi kedvenc tartása között van valami
homályos összefüggés. De ha túl sokat beszélsz a kutyádhoz, akkor biztos
nem vagy valami jól.
Állati kapcsolatok egészítik ki az emberieket
Három felmérést végeztek olyanok körében, akiknek van, illetve akiknek nincs házi kedvence. Először nem volt még világos, hogy igaz-e az a közvélekedés, hogy azok az emberek szeretnek inkább kisállatot tartani, akiknek az emberi kapcsolatai gyengék, hiányosak. A három kísérlet egyike azt bizonyította, hogy nem erről van szó: pont azoknak volt háziállata is, akik szorosabb kapcsolatot ápoltak barátaikkal és a családjukkal. Egy másik felmérésben részvevő kisebb csoport esetében azt állapították meg, hogy ugyan a gazdi kap egyfajta emberpótló lelki támogatást kutyájától, macskájától, de általában az a helyzet, hogy az állatokkal való kapcsolat inkább kiegészíti az emberieket, mintsem helyettesítené őket.Az emberi környezettől kapott elutasítás miatt sokan például a kutyájuk lelki támaszát keresik. Végeztek erre vonatkozó kísérleteket is. Ebből az derült ki, hogy a kezdő egyetemista alanyok hasonlóan gondoltak az állatukra, mint ahogy valami hűséges, támogató barátra.
Emberré váló állatok: nem jó jel
Habár érdekes lenne felfedni a kisállattartás és a harmonikus élet közötti kapcsolatot, de az ok-okozati összefüggést igencsak nehéz bizonyítani. Talán, amit nagyobb biztonsággal lehet állítani, hogy a nyugodt és társaságkedvelő emberek jobban vonzódnak bizonyos állatokhoz – leginkább kutyákhoz. Ami szintén kiderült a kísérletekből, a depresszióra hajlamos emberek sokkal inkább felruházzák kedvenceiket emberi tulajdonságokkal.Habár a kutatás koránt sem teljes körű, abból mégis arra lehet következtetni, hogy az állattartás a lelki jólétet is szolgálja, hogy az amerikai háztartások 62 százalékában van kisállat.
Ennyi éves a kutyád valójában
Mindenki ismeri a régi trükköt, hogy hogyan kell kiszámolni a kutya korát ember években. Nos, ez a megoldás nem igazán pontos.
Az oldal szerint többek között azt is számításba kell venni, hogy kis- vagy nagytestű állatról van szó - a méret ugyanis eltérőképpen befolyásolja a kutyák öregedésének sebességét. Ráadásul az életkortól is függ, hogy egy kutyaév hány emberi évnek felel meg. Az első év minden méretnél tizenötöt emberit ér, de például a hetedik év a kiskutyáknál négyet, a közepes és nagy testűeknél ötöt ér. A vége pedig az, hogy egy tizenöt éves korú kutya 80 éves embernek számít, ha kistestű, 87-nek, ha közepes, és 120 évesek, ha nagy.
2014. szeptember 14., vasárnap
Pici Lili Videó
A Lili amikor még kicsi volt és nem tudott fel jönni velem a lépcsőre elég hangosan a tudtomra adta !
Lili kutyusom és a Cica
Az én drága kis kutyám épp a szomszéd cicáját szelídíti meg hogy játszanak !
Érdekesség
Tudtad?
A kutyák, ha ki akarják fejezni boldogságukat, általában jobbra csóválják a farkukat - állapították meg olasz tudósok, akik azt vizsgálták, miképpen reagálnak az állatok különböző ingerekre. Ti is megfigyeltétek ezt?
A kutyák, ha ki akarják fejezni boldogságukat, általában jobbra csóválják a farkukat - állapították meg olasz tudósok, akik azt vizsgálták, miképpen reagálnak az állatok különböző ingerekre. Ti is megfigyeltétek ezt?
2014. szeptember 13., szombat
Tippek az ideális kutyatárs kiválasztásához
A kutya kiválasztása abban különbözik a házastársétól, hogy
bár az előbbi kapcsolat ugyanúgy sok évre szól, viszont a partnernek
egyáltalán nincs beleszólásba a döntésbe. Ez jó esetben azt jelenti,
hogy nekünk, kétlábúaknak dupla felelősségünk egy olyan kutyatárs
kiválasztása, amelyik a lehető legkevesebb nehézséggel tud beilleszkedni
az életvitelünkbe.
És ki ne hallott volna már harci kutya tulajdonost, amint azt bizonygatja, hogy a kutyája annyira fegyelmezett, hogy elő nem fordulhat, hogy valamelyik családtag ellen forduljon. Kivéve, amikor a falkavezér gazda éppen nincs ott, a négykézlábazó kisgyerek pedig azzal akar szórakozni, hogy a kutya fülét huzigálja.
Az itt következő tanácsok és szempontok összeállításában saját, sok évre visszamenő kutyás tapasztalataim és az egyik online egészségügyi magazin cikke segítettek. De akinek valaha volt már közeli kapcsolata kutyákkal, az tudja, hogy minden egyes állat más és más jellemmel bír, ezért az alábbiak inkább csak iránymutatóul szolgálnak. A lényeg, hogy alaposan tájékozódni kell, mielőtt dönt az ember a jövendőbeli kutyájával kapcsolatban.
Néhány tanács, amit még a kutya megvásárlása előtt érdemes megfontolni:
Először is, kié lesz a kutya? A gyerekeké? A nagyié, mert sokat van egyedül? Vagy az öné, mert sportolni szeretne vele? A kutya egy életre szól, de legalábbis 10-15 évre. Mindenképpen számítani kell rá, hogy a nagyi néhány év múlva talán már nem lesz olyan fitt, hogy a napi sétákat megtegye a kutyával. A gyerekek pedig hiába ígérnek meg fűt-fát, nem fognak takarítani az eb után és a kutyasétáltatások egy része is garantáltan a szülőkre marad.Ugyanakkor egy kutya nagyon sokat ad is a tulajdonosának. Feltétel nélküli szeretetet, törődést, odafigyelést. Akarva akaratlan rávesz az egészséges életmódra. És még a depresszió ellen is jó.
A szabadtéri sportok szerelmeseinek
Hosszútávfutók, túrázók, lovasok számára olyan fajták ajánlottak, amelyek képesek osztozni a nagy fizikai igénybevétel örömeiben. Sétálni szinte minden kutya szeret, de az egész napos túra már megterhelő lehet egyes fajtáknak. Általában a nagy, közepes méretű kutyák felelnek meg a célnak, mint a szetterek, a Dobermann, a pointerek és vizslák, vagy a Német Juhász. Érdemes odafigyelni rá, hogy fiatal korban ne erőltessük túl a kutya ízületeit (különösen a diszpláziára hajlamos fajoknál) és hogy időben észrevegyük amikor az állat már tényleg elfáradt. Ez nem könnyű, mert sok kutya annyira szeret a gazdával lenni, hogy nem mutatja, még azt sem ha fájdalmai vannak.Gyerkőcök mellé
Majdnem minden kutya az életét adná a gazdi gyerekeiért, ha valaki megtámadná őket. Erre azonban szerencsére ritkán kerül sor. Azt viszont jól tudjuk, hogy a gyerekek rengeteg türelmet igényelnek, és nemcsak a szülőktől. Fáradhatatlanul eszelik ki az újabb és újabb játékokat, amiket sok kutya nyúzásként él meg. Szóval aki kisgyerekek mellé választ kutyát, annak olyan fajtát érdemes választania, amelyiknél nehezen szakad el a cérna. Ilyenek a Labrador, vagy a Bernáthegyi, akiknek tényleg fát lehet hasogatni a hátán, de állítólag a Beagle és a Boxer is.Két dolog, amire nem árt odafigyelni: akármilyen gyerekbarát is a kutya, biztosítani kell neki olyan időszakokat is, amikor nyugalomban lehet, és mindenki békén hagyja. A másik pedig, hogy ahogy az ember, úgy a kutya is általában rigolyásabb lesz a korral. Az idős kutyának kicsit kevesebb a türelme és több nyugalomra van szüksége.
Az elfoglaltaknak
Ha valaki hajnaltól éjszakáig melózik, és
alig marad ideje a kutyájával foglalkozni, az az állandó
lelkiismeretfurdalás elkerülése végett jobb, ha egy kevésbé társfüggő
fajtát választ. A Husky és a Malamut állítólag ilyenek, (bár én úgy tudom, hogy szánhúzóként igazi falkakutyák) illetve a cikk említi még a kínai Shar-Peit is.Jobban belegondolva, aki előre tudja, hogy nagyon elfoglalt, az inkább várjon nyugdíjig a kutyavásárlás előtt. Éppen a napokban olvastam, hogy Amerikában kora délután a parkokat ellepik a bébiszitterek a rájuk bízott kisgyerekekkel és a bér-kutyasétáltatók, a kutyákkal. A bébiszittereket még megérti az ember, arrafelé nincs három éves szülési szabadság, de minek kutya annak, aki alkalmazottat kell béreljen az ellátására?
Persze menet közben is alakulhatnak az élet dolgai eltérően a tervezettől. Ilyenkor az egyik legjobb döntés az lehet, ha a meglévő kutyánk mellé beszerzünk egy kutyatársat.
Akiknek társaság kell
Ha éppen ellenkező a helyzet, és rengeteg idő, törődés és tutujgatási kedv jut a kutyára, akkor érdemes gondolkozni a pomerániai Törpespitzen, a francia Bulldogon, (neki nem hosszú ugyan a szőre, de jó természetű, és egyéb területeken igényli az odafigyelést) vagy bármelyik fésülgethető, öltöztethető kisméretű kutyán.Ha emellett azt is szeretnénk, hogy a házat is őrizze, akkor viszont jó választás lehet az Óangol Juhászkutya, (ez egy igazi szőrmók) vagy az amerikai Cocker Spániel .
Lakótelepre, nyűgös szomszédokkal
Ha valaki papírvékony falú panelben lakik, akkor nem árt, ha a kutyája nem ugat ok nélkül, és nem rohangál esténként köröket a lakásban a mozgásigénye levezetésére. Nekik jó választás lehet a Cavalier King Charles spániel, vagy a Bedlington Terrier. Kis mozgásigénye van a Havannai Pincsnek és a Csivavának is, de jobban hajlamosak az ugatásra. Egyáltalán nem tud ugatni a Basenji, ez a különleges, sajátos külsejű afrikai kutyafajta, viszont imád játszani, ugrándozni.Kutyák allergiásoknak
Ha esetleg akadna a családban valaki, aki allergiás a kutyaszőrre, akkor nem árt tudni, hogy vannak olyan fajták, amelyek allergia-barátabbak a többinél. Ez úgy lehetséges, hogy az allergiát a kutya nyálában lévő egyik fehérje okozza, valamint az elhalt hámsejtek, amelyeket a szőrrel együtt hullajt el a kutya. Vannak olyan fajták, amelyek kevesebbet vedlenek, vagy csupaszra lehet trimmelni őket, ezért kisebb a szőrallergia kockázata is. Ilyen például az Uszkár, a Schnauzerek, vagy az amerikai elnöki család kedvence, a Portugál vízi kutya.
Mozgásproblémásoknak
Ha valaki nehezen mozog, köszvényes, vagy ízületi gyulladással küzd, az jobban teszi, ha kis mozgásigényű kutyafajtát választ, amelyik beéri rövid sétákkal. A nagyon kis, vagy a nagyon nagyméretű fajták lehetnek ilyen esetben a legjobbak. A nagyobbak, mint a (Dán) Német Dog, a Mastiffok, vagy a Bernáthegyi kutyák még a székből felállásban is segíteni tudnak, és séta közben akár rájuk is támaszkodhat olykor a gazda.Örökbefogadóknak
Sajnos nagyon sok az olyan kutya, amelyiket a felelőtlen gazdák megunnak, kidobnak, vagy nyomorult, állatkínzásnak minősülő körülmények közt tartanak. Ők előbb utóbb, ha szerencséjük van, egy menhelyen kötnek ki. Elvben mindenkinek azt tanácsolnám, hogy menhelyről hozzon el kutyát.Ugyanakkor fel kell készülni rá, hogy ezek az állatok sokszor nagyon sok traumán mentek át, és az átlagosnál több törődést, megértést és odafigyelést igényelnek. (Amit egyébként aztán sokszorosan meghálálnak).
A menhelyekben az a jó, hogy nem szabadulni akarnak a kutyáiktól, hanem a lehető legjobb jövőt biztosítani neki. Emiatt a legtöbb esetben alkalom van arra, hogy a jövendő gazda sok időt töltsön az állattal, mielőtt meghozná a döntést, ráadásul, ha a gondozókat beavatjuk a napi rutinunk részleteibe, akkor biztosan tud majd segíteni a választásban.
2014. szeptember 12., péntek
Kutya a családban – na de mégis, milyen egy „igazi” családi kutya?
Az utóbbi évtizedekben elterjedtté vált a kifejezés: „családi kutya”,
még az Etológia Tanszéken folyó kutyás kutatásokat is Családi Kutya
Programnak hívjuk. A kedvtelésből tartott kutyák egyre inkább a
legszorosabb emberi kötelékké, a család részévé válnak, idejük
legnagyobb részét az ember társaságában töltik. Gyakori kérdés tehát,
hogy milyen kutya is felelne meg leginkább ennek a nyilvánvalóan fontos
feladatnak – gondoljunk csak bele, a fejlett országokban a háztartások
jelentős részének van kutyája, és ez a kapcsolat átlagosan legalább tíz
évre szól ebenként.
Kik tarthatnak kutyát?
A kutya szakszerű, állat és ember számára is biztonságos, szórakozást nyújtó, helyes tartása, képzése, ellátása komoly feladat, amelyre mind fizikailag, mind anyagilag, mind pedig a felelősséget tekintve elsősorban nagykorú személyek alkalmasak. Ugyanakkor a kutya (és általában a legtöbb házikedvenc) rendkívül vonzó a gyermekek és a tizenévesek nagy többségének. Hosszasan sorolhatnánk a fiatalok kisállatokkal való foglalkozásának előnyeit, cikkünk azonban inkább arról szól, vajon a családi kutya kiválasztásakor például a gyermekek szempontjából kell-e különleges szabályokat figyelembe vennünk.
Fontos tanácsok
Talán a legelső és leginkább megszívelendő tanács, hogy ne ajándékozzunk meglepetésként kutyát olyan gyermeknek (illetve tulajdonképpen senkinek), aki máskülönben nem mutatja jelét annak, hogy különösebben szeretne kutyát. Gondoljunk arra, hogy ha ez az ajándék történetesen mondjuk egy bögre lenne, és a megajándékozott gyermeknek nem tetszene, akkor egyszerűen a polcon porosodna majd ezután. Ugyanez előfordulhat a kutya esetében is – a nem akart, nem szeretett ajándék azonban ez esetben egy jobb sorsra érdemes, elhanyagolt eb lesz. A második tanács pedig az, hogy bármilyen jó ötletnek is tűnik egy szőrös játszótárs, akivel majd „jól ellesz a gyerek”, ne vigyünk haza új kutyát, amíg a gyermeket nem hagyhatjuk vele egyedül, illetve ha nem tudjuk biztosítani, hogy mindig felügyelni fogjuk a gyerek és a kutya közös kalandjait. Sose feledjük, a gyermek (és a kutya) biztonságáért mindig a felnőttek felelnek, sem a kutyára, sem a gyermekre nem hárítható felelősség! Tíz éves kor alatt (természetesen mindig vannak kivételek) nem igazán jó ötlet gyermeket és kutyát egymással egyedül hagyni.
A „tökéletes kutya”
Egy ausztrál felmérés azt firtatta, az ottani átlagemberek milyen tulajdonságokat tartanak kívánatosnak, illetve kellemetlennek egy kutyával kapcsolatban. Az eredmény szerint az ideális családi kutya elsősorban legyen megbízható (nem veszélyes) a gyermekekkel, továbbá legyen barátságos a többi emberrel (idegenekkel is), hosszú időre egyedül lehessen hagyni otthon anélkül, hogy rombolna, ásna, ugatna, vonyítana; valamint amikor otthon van a gazda, ne nyüzsögjön folyton. Ha kissé rosszindulatúak lennénk, mondhatnánk, hogy ha e felmérés szerint „raknánk össze” egy ideális kutyát, az leginkább egy akváriumra emlékeztetne (azzal sincs több gond). Ugyanakkor érdemes komolyan venni az eredményt, mert kitűnik belőle, hogy napjaink kutyatartói szeretnének minden felelősséget a kutyára (illetve a tenyésztőkre) hárítani, és sokan úgy gondolják, hogy a kutyának kell alkalmazkodni az adott gazda és család bármilyen igényéhez. Sajnos arra nem figyelünk oda eléggé, hogy hangsúlyozzuk: nem minden családba, időbeosztáshoz illik a kutya mint megfelelő társállat. A kutya sem bébiszitternek, sem pótszülőnek nem való, és ha a nap nagy részében nem tartózkodunk otthon, akkor sem biztos, hogy a kutya a legmegfelelőbb választás.
Jó családi kutya vált a vadászkutyákból
Na de mégis, milyen kutya lenne legalkalmasabb a családi kedvenc szerepkörre? Száz éve talán egyszerűbb lett volna a válasz: egyrészt sokkal kevesebb ember tartott lakásban kutyákat, másrészt erre a célra megvoltak az általánosan „szakosodott” fajták és típusok, amelyeket leginkább ölebnek, illetve divatos kifejezéssel „társasági kutyának” hívnánk. Ezeket a többnyire kistermetű, bohókás küllemű állatokat már régóta arra szelektálják, hogy gazdájuk állandó, és minél probléma mentesebb társai legyenek. Napjainkra azonban a családi kutyatartás hatalmas divattá vált, és gyakorlatilag bármely létező fajta, illetve a keverékek végtelen forma, méret és viselkedési választéka áll a gazdajelöltek rendelkezésére. Így számos olyan kutyafajtáról derült ki, hogy kiváló családi társ válhat belőle, amelyeket korábban szinte kizárólag specifikus munkafeladatokra tartottak: ilyenek például a terelőkutyák, illetve számos vadászkutya típus (pl. szetterek, vizslák, retrieverek). Családi kutya választásakor érdemes a viselkedési („temperamentum”) jellemzőket végiggondolni, hiszen azt, hogy egy kutyából milyen kellemes és problémamentes társ lesz, sokkal kevésbé a külleme, mint inkább a viselkedése és az egészségi állapota fogja meghatározni. Dióhéjban: betegeskedő, illetve problémás viselkedésű állattal nehéz együtt élni mind a gazdának, mind a környezetének.
Milyen kutyát szeretnénk?
A fajta, illetve típus kiválasztásakor gondoljuk végig, mit tudunk nyújtani majd az ebnek, illetve milyen szerepkört szánunk neki. Például sokat számít, milyen mértékű együttműködést, szolgálatkészséget, irányíthatóságot szeretnénk leendő kutyánktól. Bizonyos fajtákat pont ilyen igények szerint szelektáltak, mert munkájukat az emberrel szoros kooperációban végezték – terelőkutyák, retrieverek, vizslák. Más fajtáknál az önálló munkavégzés kapott hangsúlyt, vagyis ezeknél a leendő gazdának tudnia kell, hogy nehezebb feladatot jelent e kutyák kordában tartása, fegyelmezése, kiképzése (pl. terrierek, tacskók, őrző kutyák, kopók, szánhúzók). Igen fontos lehet az is, hogy leendő kutyánk miként viszonyul a családon kívüli személyekhez („idegenekhez”). Ma egyre kevesebb olyan hobbikutya-tartó van, akinek ne kellene kutyájával kimozdulnia otthonról, illetve ahol a kutya csak nagyon ritkán találkozik más emberekkel és kutyákkal. Az egyes fajták várható összeférhetőségére szintén lehet következtetni a szelekciós múltból. Míg a társasági kutyák nagy részénél, valamint jó néhány vadászkutya típusnál (és érdekes módon pl. a szánhúzóknál is) az emberekkel szembeni barátságosság fontos szempont volt, a terelő és őrző fajtáknál már nehezebb feladatot jelent az eb megfelelő szocializációja.
Gyerek mellé jobb a nagytestű kutya
No és a gyermekek? A korábban említett általános biztonsági szempontokon túl érdemes végiggondolni, hogy fizikailag és viselkedésileg milyen típus felelhet meg leginkább a gyerekek mellé. Érdemes nagyobb termetű fajtát választani, mert a kisgyerekek felfedező jellegű, sokszor nem „állatbarát” próbálkozásai jobban megviselnek egy pici kutyát. Mindenképpen élénkebb, érdeklődő fajta ajánlatos, hiszen a gyermekek aktivitási képessége messze meghaladja a felnőttekét. Ugyanakkor gondoljunk az előző bekezdés szempontjaira: együttműködési hajlam, barátságosság, megbízhatóság – ezek mind jól hangzanak, ha gyermek mellé, avagy gyermeknek lesz a kutya.
Kik tarthatnak kutyát?
A kutya szakszerű, állat és ember számára is biztonságos, szórakozást nyújtó, helyes tartása, képzése, ellátása komoly feladat, amelyre mind fizikailag, mind anyagilag, mind pedig a felelősséget tekintve elsősorban nagykorú személyek alkalmasak. Ugyanakkor a kutya (és általában a legtöbb házikedvenc) rendkívül vonzó a gyermekek és a tizenévesek nagy többségének. Hosszasan sorolhatnánk a fiatalok kisállatokkal való foglalkozásának előnyeit, cikkünk azonban inkább arról szól, vajon a családi kutya kiválasztásakor például a gyermekek szempontjából kell-e különleges szabályokat figyelembe vennünk.
Fontos tanácsok
Talán a legelső és leginkább megszívelendő tanács, hogy ne ajándékozzunk meglepetésként kutyát olyan gyermeknek (illetve tulajdonképpen senkinek), aki máskülönben nem mutatja jelét annak, hogy különösebben szeretne kutyát. Gondoljunk arra, hogy ha ez az ajándék történetesen mondjuk egy bögre lenne, és a megajándékozott gyermeknek nem tetszene, akkor egyszerűen a polcon porosodna majd ezután. Ugyanez előfordulhat a kutya esetében is – a nem akart, nem szeretett ajándék azonban ez esetben egy jobb sorsra érdemes, elhanyagolt eb lesz. A második tanács pedig az, hogy bármilyen jó ötletnek is tűnik egy szőrös játszótárs, akivel majd „jól ellesz a gyerek”, ne vigyünk haza új kutyát, amíg a gyermeket nem hagyhatjuk vele egyedül, illetve ha nem tudjuk biztosítani, hogy mindig felügyelni fogjuk a gyerek és a kutya közös kalandjait. Sose feledjük, a gyermek (és a kutya) biztonságáért mindig a felnőttek felelnek, sem a kutyára, sem a gyermekre nem hárítható felelősség! Tíz éves kor alatt (természetesen mindig vannak kivételek) nem igazán jó ötlet gyermeket és kutyát egymással egyedül hagyni.
A „tökéletes kutya”
Egy ausztrál felmérés azt firtatta, az ottani átlagemberek milyen tulajdonságokat tartanak kívánatosnak, illetve kellemetlennek egy kutyával kapcsolatban. Az eredmény szerint az ideális családi kutya elsősorban legyen megbízható (nem veszélyes) a gyermekekkel, továbbá legyen barátságos a többi emberrel (idegenekkel is), hosszú időre egyedül lehessen hagyni otthon anélkül, hogy rombolna, ásna, ugatna, vonyítana; valamint amikor otthon van a gazda, ne nyüzsögjön folyton. Ha kissé rosszindulatúak lennénk, mondhatnánk, hogy ha e felmérés szerint „raknánk össze” egy ideális kutyát, az leginkább egy akváriumra emlékeztetne (azzal sincs több gond). Ugyanakkor érdemes komolyan venni az eredményt, mert kitűnik belőle, hogy napjaink kutyatartói szeretnének minden felelősséget a kutyára (illetve a tenyésztőkre) hárítani, és sokan úgy gondolják, hogy a kutyának kell alkalmazkodni az adott gazda és család bármilyen igényéhez. Sajnos arra nem figyelünk oda eléggé, hogy hangsúlyozzuk: nem minden családba, időbeosztáshoz illik a kutya mint megfelelő társállat. A kutya sem bébiszitternek, sem pótszülőnek nem való, és ha a nap nagy részében nem tartózkodunk otthon, akkor sem biztos, hogy a kutya a legmegfelelőbb választás.
Jó családi kutya vált a vadászkutyákból
Na de mégis, milyen kutya lenne legalkalmasabb a családi kedvenc szerepkörre? Száz éve talán egyszerűbb lett volna a válasz: egyrészt sokkal kevesebb ember tartott lakásban kutyákat, másrészt erre a célra megvoltak az általánosan „szakosodott” fajták és típusok, amelyeket leginkább ölebnek, illetve divatos kifejezéssel „társasági kutyának” hívnánk. Ezeket a többnyire kistermetű, bohókás küllemű állatokat már régóta arra szelektálják, hogy gazdájuk állandó, és minél probléma mentesebb társai legyenek. Napjainkra azonban a családi kutyatartás hatalmas divattá vált, és gyakorlatilag bármely létező fajta, illetve a keverékek végtelen forma, méret és viselkedési választéka áll a gazdajelöltek rendelkezésére. Így számos olyan kutyafajtáról derült ki, hogy kiváló családi társ válhat belőle, amelyeket korábban szinte kizárólag specifikus munkafeladatokra tartottak: ilyenek például a terelőkutyák, illetve számos vadászkutya típus (pl. szetterek, vizslák, retrieverek). Családi kutya választásakor érdemes a viselkedési („temperamentum”) jellemzőket végiggondolni, hiszen azt, hogy egy kutyából milyen kellemes és problémamentes társ lesz, sokkal kevésbé a külleme, mint inkább a viselkedése és az egészségi állapota fogja meghatározni. Dióhéjban: betegeskedő, illetve problémás viselkedésű állattal nehéz együtt élni mind a gazdának, mind a környezetének.
Milyen kutyát szeretnénk?
A fajta, illetve típus kiválasztásakor gondoljuk végig, mit tudunk nyújtani majd az ebnek, illetve milyen szerepkört szánunk neki. Például sokat számít, milyen mértékű együttműködést, szolgálatkészséget, irányíthatóságot szeretnénk leendő kutyánktól. Bizonyos fajtákat pont ilyen igények szerint szelektáltak, mert munkájukat az emberrel szoros kooperációban végezték – terelőkutyák, retrieverek, vizslák. Más fajtáknál az önálló munkavégzés kapott hangsúlyt, vagyis ezeknél a leendő gazdának tudnia kell, hogy nehezebb feladatot jelent e kutyák kordában tartása, fegyelmezése, kiképzése (pl. terrierek, tacskók, őrző kutyák, kopók, szánhúzók). Igen fontos lehet az is, hogy leendő kutyánk miként viszonyul a családon kívüli személyekhez („idegenekhez”). Ma egyre kevesebb olyan hobbikutya-tartó van, akinek ne kellene kutyájával kimozdulnia otthonról, illetve ahol a kutya csak nagyon ritkán találkozik más emberekkel és kutyákkal. Az egyes fajták várható összeférhetőségére szintén lehet következtetni a szelekciós múltból. Míg a társasági kutyák nagy részénél, valamint jó néhány vadászkutya típusnál (és érdekes módon pl. a szánhúzóknál is) az emberekkel szembeni barátságosság fontos szempont volt, a terelő és őrző fajtáknál már nehezebb feladatot jelent az eb megfelelő szocializációja.
Gyerek mellé jobb a nagytestű kutya
No és a gyermekek? A korábban említett általános biztonsági szempontokon túl érdemes végiggondolni, hogy fizikailag és viselkedésileg milyen típus felelhet meg leginkább a gyerekek mellé. Érdemes nagyobb termetű fajtát választani, mert a kisgyerekek felfedező jellegű, sokszor nem „állatbarát” próbálkozásai jobban megviselnek egy pici kutyát. Mindenképpen élénkebb, érdeklődő fajta ajánlatos, hiszen a gyermekek aktivitási képessége messze meghaladja a felnőttekét. Ugyanakkor gondoljunk az előző bekezdés szempontjaira: együttműködési hajlam, barátságosság, megbízhatóság – ezek mind jól hangzanak, ha gyermek mellé, avagy gyermeknek lesz a kutya.
(3) Érdekkeség
Mókásnak tűnik a saját farkát kergető kutyus,
pedig ez legtöbbször a mozgás- és ingerhiány jele. A jólnevelt kedvenc
egyik alapfeltétele, hogy rendszeresen elfárasszuk fizikailag és
szellemileg is.
(2) Érdekesség
Tudtátok, hogy a kistestű kutyafajták
kifejezetten ajánlottak jelzőkutyának? Érzékenységük és gyors
reakcióidejük miatt kiváló segítőkutyák válhatnak belőlük.
(1) Érdekesség
A rongálás, bútorok és más tárgyak megrágása
nem a rosszaság jele, inkább az unalomé vagy valamilyen szorongásé. Napi
4-5-ször 10 perc intenzív foglalkozás és játék azonban nagyon
hatékonyan tud segíteni a problémán.
Lenyomják a kutyák a cicákat a divatvilágban
Legutóbb szemügyre vettük, hogy mennyire népszerűek a macskák a divatházak kampányaiban és a magazinokban. A szuperaranyos cicák láttán elgondolkodtunk, hogy vajon mi a helyzet a kutyákkal, mennyire inspirálják ők a tervezőket és szerkesztőket? A jelek szerint nagyon.
A Google képkeresési eredményeiből hivatalos statisztikát nyilván nem lehet vonni, de azért meglepőek. A különböző divatkampányokban eszerint körülbelül 7860 alkalommal tűntek fel kutyák, míg a macskás anyagokra 5050 találatot adott ki a kereső.
A meglepő különbség betudható annak is, hogy trendinek számítanak a divatházak által piacra dobott luxusbrand logójával ellátott kutyatáskák, nyakörvek, de már egy ebre húzott bőrdzsekin, vagy baseball sapkán sem lepődünk meg igazán.
Egy New York-i shiba inu fajta például Menswear Dog néven szinte naponta posztol Tumblr oldalára menőbbnél menőbb outfitteket, melynek köszönhetően megtudhatjuk, hogyan néz ki egy kutya hipsternek vagy Ryan Goslingnak öltöztetve. 2012 elején pedig a Vice magazin készített egy anyagot szado-mazo ruhákba bújtatott szomorú képű kutyákkal.
A Vogue már az egyik 1947-es címlapját is egy tacskót sétáltató nővel kívánta eladni, azóta megfordultak kutyák többek között a Harper Bazaar, a Tatler vagy a Marie Claire címlapján is. Kimondott kutyatípus-trend azonban nincs, ugyanúgy divatos kis növésű állattal, ijesztőbb rottweilerrel kampányolni, mint egy sikkes, kecses kiállású dalmatával vagy agárral. Nézze meg a galériában, hogy milyen kutyákat szerződtetett le a közelmúltban a Prada, a Louis Vuitton, a Trussardi vagy a Dolce & Gabbana!
A kutyaöltöztetés nem úri passzió
Kutyaruha a hosszú élet titka
Emlékszem, gyerekkoromban a nyolc-kilencéves kutyákat gyakran nevezték öregnek, a tizenegy-tizenkét éves állat pedig egyenesen matuzsálemnek számított. Sokan a mai napig remegő térdű, gyér szőrű kutyát vizualizálnak, ha egy tízéves ebre gondolnak. A valóságban azonban megfelelő gondoskodás mellett egy ennyi idős háziállat éppen olyan stramm, fitt és egészséges, mint „újkorában”. Ebben persze nincs semmi meglepő, hiszen míg régen elképzelhetetlen volt, hogy a kutyák rendszeres orvosi ellenőrzésekre járjanak, vakcinákat, sőt, vitaminokat kapjanak, ma mindez éppen olyan természetes, mint az, hogy az ember időről időre tüdőszűrésre vagy bőrgyógyászhoz jár. Bár az még mindig érdekes reakciókat vált ki az utca népéből, hogy télen kabátba bújtatjuk az állatkáinkat séta előtt, meggyőződésem, hogy néhány év(tized) múlva nem kell cikinek éreznem, ha nem akarom, hogy megfázzon a kutyám.Cipő, póló, naptej, miegymás
Emlékszem, amikor Özge hozzám került, még marha nehéz volt Budapesten kutyaruhát kapni. A kisállatboltokban sorra kiröhögtek, ha arról érdeklődtem, van-e valami meleg pulcsijuk kínai meztelen méretben, amikor pedig cipőt próbáltam találni neki, egyenesen azt hitték, hogy valami kandi kamera műsor kedvéért akarok hülyét csinálni belőlük. Igen, cipőt, mert a kutyáknak bizony télen épp úgy fázik a lábuk, mint nekünk, amikor pedig havazik, és mindent felszórnak sóval, ez kimarja a lábújközöket. Az pedig, hogy nyáron is ráadok egy könnyű pólót, egyenesen felháborító egyesek szerint. Pedig ha nem tenném, nemcsak, hogy megégne a bőre, de még a bőrrák kockázatának is kitenném. Ezek után gondolom mondanom sem kell, hogy kánikulában negyven faktoros napvédelem nélkül ki sem engedem az utcára.Az ön kutyája mikor volt utoljárra fogkőleszedésen?
Nyilvánvalóan egy kínai meztelenkutya helyzete kissé extrém, és az is valószínű, hogy bizonyos fajtákat – mondjuk egy kaukázusi medveölőt – nem feltétlenül kell öltöztetni, még a legnagyobb hidegben sem. Végsősoron fajtája válogatja, hogy mennyi extra pampillázást igényel a kutya. Köztudott például, hogy a rasztásodásra hajlamos ebeket időről időre ki kell fésülni, hiszen az összegabalyodott tincsek nehezek, kényelmetlenek, ráadásul egy csomó nemkívánatos vendég (értsd bolhák és egyéb bogarak) lakhelyévé válhat. Ezért aztán azt sem kell idiótának nézni, aki rendszeresen kozmetikushoz hordja a kutyáját. Egy profi szakember erre kifejlesztett eszközei sokkal alkalmasabbak a gubancok kibontására, mint egy gazdi saját hajkeféje. További lényeges kozmetikai kezelés a fogkőleszedés, amely szintén nem esztétikai, hanem egészségügyi kérdés. A mi kutyáinknak még fogkeféjük is van, saját, rizs és sárgarépa ízű fogrémmel, és havonta legalább egyszer alaposan meg is sikáljuk a fogsorukat.Shopping túra kutyáknak
Szerencsére sok víz lefolyt a Dunán, mióta Özge a családunk tagja lett, és mostanra már nem kell a londoni Harrodsig mennem, hogy hacukákat szerezzek neki. Amióta pedig Izraelbe költöztünk, leginkább online szerezzük be az aktuális „must-have” darabokat. Gyürüsi Tímea saját kutyaszabósága, a Koti Dog méretre készít el egész kollekciókat. Itt a szokásos mell-csípő-derék adatok helyett a nyak-, mellkerület és háthossz a fontos. Meggyőződésem, hogy Özge mostanra pontosan tudja, hogy amikor közeledek felé a centivel, azt jelenti, hamarosan vadiúj pólók érkeznek személyes kis fiókjába. Persze nem kell, hogy saját divattervezője legyen a kutyájának, mivel mostanság a fast fashion üzletek is ráálltak az ebdivatra. A H&M például tavaly télen menő kutyaszvetterekkel állt elő, személyes kedvencem pedig az American Apparel, ahol egy egész álvány színes flaneltop várja az ebes fashionistákat.Nem állatkínzás
Nem tagadom, eleinte kicsit elragadott a hév, de mára Özge ruhatára nem csillivilli és pink darabokból áll, hanem abszolút funkcionális, praktikus modellekből. Ám minden okfejtés ellenére akadnak olyanok, akik szerint a kutyaöltöztetés tiszta állatkínzás, és minden alkalommal, amikor kabátot adok Özgére egy hűvös estén, összevont szemöldökkel nyugtázzák, hogy valószínűleg elmeháborodott vagyok. Nekik üzenem: akárhányszor előkapom Özge valamelyik kedvenc (igen olyan is van neki) felsőjét, azonnal a hátsó lábaira áll, és mellső lábaival ágaskodva jelzi: alig várja, hogy belebújhasson a ruhába. Persze nem ámítom magam azzal, hogy a szépérzéke vezérli, de abban bizonyos vagyok, hogy egy puha anyagból varrt, kényelmes darabban igenis sokkal jobban érzi magát, mint (kínai) meztelenül.Ezekre figyeljen kiemelten a kutyájánál nyáron
A nyár, a hőség nemcsak az emberi szervezetet,
hanem a kutyákét, az állatokét is megviseli, friss ívóvíz, árnyékmentes
hely nélkül az ebek könnyen hőgutát is kaphatnak a nagy melegben. De
leselkednek rájuk más veszélyek is ilyenkor – hogy mik ezek, abban dr.
Pálinkási Csaba, a Bogáncs állatorvosi rendelő orvosa volt a
segítségünkre.
„A bőrférgesség főként a Duna és a tavak mentén élő kutyáknál fordul elő, ahol sok a szúnyog. Általában mellékleletként derül rá fény, amikor az állatot valamely más probléma, kezelés miatt elhozzák a rendelőbe, és észreveszünk a bőre alatt egy dudort. Ez is nagyobb számban jelentkezik, ám ettől az állat élete nem kerül veszélybe. A szívben megkapaszkodó férgektől azonban, ha elszaporodnak, igen. Külföldön az erre szakosodott klinikákon katéter segítségével veszik ki ezeket a férgeket, a gyógyszeres kezelésnek ugyanis megvan az a veszélye, hogy ha ezek a paraziták hirtelen elhalnak, akkor elakadhatnak a véráramban, és az állat elpusztul a trombózis következtében. Épp ezért nagyon fontos a szűrés és a megelőzés" – mondja a szakember. Laborral könnyen kimutatható, hogy az állatban megtalálható-e a dilofilária lárvája, mindenképpen érdemes megnézetni az ebet, ha fáradékony, sokat köhög és étvágytalan, ez ugyanis utalhat szívférgességre. Érdemes rendszeresen (havonta, a súlynak megfelelően) féreghajtó készítményt adni megelőzésképpen, de létezik cseppkészítmény is, ami a lárvákat pusztítja. Az élősködő emberre is átterjedhet, a lárva azonban nem kerülhet be a vérbe, így sem rendesen kifejlődni, sem szaporodni nem tud, de egy kellemelten csomó jelentkezhet a bőrön, írja a hvg.hu.
Allergia
Az emberek mellett a házikedvenceket is gyötörhetik allergiás reakciók tavasszal, nyáron, amikor hirtelen megugrik a pollenkoncertráció. A kutyáknál ez nem asztmás rohamként vagy orrfolyásként, hanem bőrrgyulladásként jelentkezik, az ebek ilyenkor gyakran harapdálják, rágják magukat, hogy csillapítsák a gyulladást. Ilyen esetben a gyógyszeres tüneti kezelés nem mindig elég, előfordulhat, hogy hosszabb terápiára van szükség. Ugyanakkor az allergiás megbetegedések sosem múlnak el teljesen, a reakció azonban mérsékelhető.Hőguta
Gyakran ismételt figyelmeztetés, de sose hagyja a kutyáját a kocsiban, még letekert ablakkal sem, az állat ugyanis nagyon hamar hőgutát kaphat. Az átlagosnál is nagyobb veszélyben vannak ilyenkor az idősebb és nagyobb testű állatok, valamint az olyan rövidebb orrú fajták, mint a mopsz vagy a bulldog. Ha kutyáját a kertben tartja, indulás előtt nézze meg, nem bújt-e be az autó alá a hőség elől – Pálinkási Csaba szerint ugyanis meglepően gyakori az ebből fakadó gázolás.Kullancsok
Már májusban elkezdődött a kullancsszezon, a kellemetlen vérszívók pedig nemcsak az emberre lehetnek ártalmasak, hanem a kutyákra is. Babéziózist, illetve az embereknél is jelentkező Lyme-kórt terjeszthetnek, az előbbi miatt az állat élete is veszélybe kerülhet. „Fontos védekezni a kullancs ellen, akár cseppkészítménnyel, akár nyakörvvel vagy tablettával, így kevéssé van esély arra, hogy belemenjen a kutyába. Ha kullancsot találunk, inkább ne várjunk három napig, míg eljutunk az orvoshoz, hanem szedjük ki (tekerjük az egyik irányba, jól megfogva, és húzzuk ugyanolyan erővel, mint amilyennel tekerjük), a vérszívó ugyanis általában egy nap után átadja a kórokozókat" – javasolja az állatorvos. A kullancskiszedéshez érdemes kullancscsipeszt használni, a szemöldökcsipesz használata kifejezetten tilos, korábban már részletesen meg is írtuk, miért. És hogy hol keressük az állaton? Bárhol és mindenhol; arra pedig ne várjunk, hogy majd az eb jelzi, ha kullancs van benne: Nem fogja, fájdalmat ugyanis nem okoz neki.Szívférgesség és bőrférgesség
Korábban csak azokat figyelmeztették a szúnyogcsípéssel terjedő szívférgesség veszélyeire, akik magukkal vitték a kutyájukat a tengerentúlra vagy a mediterrán térségekbe, a problémáról azonban már Magyarországon is egyre többet hallani. „Több kutatást is közöltek, amik itthoni fertőződésű (tehát nem külföldről behozott) kutyáknál jelentkező esetekről számoltak be. A szúnyogcsípés általi féregfertőzésnek két formája van: a bőr- és a szívférgesség" – mondta dr. Pálinkási Csaba. A parazitát a szúnyogok terjesztik, a lárvák szúnyogcsípéssel juthatnak be a házikedvencek (kutyák, macskák, vadászgörények) vérébe, majd ezután növekedni kezdenek.„A bőrférgesség főként a Duna és a tavak mentén élő kutyáknál fordul elő, ahol sok a szúnyog. Általában mellékleletként derül rá fény, amikor az állatot valamely más probléma, kezelés miatt elhozzák a rendelőbe, és észreveszünk a bőre alatt egy dudort. Ez is nagyobb számban jelentkezik, ám ettől az állat élete nem kerül veszélybe. A szívben megkapaszkodó férgektől azonban, ha elszaporodnak, igen. Külföldön az erre szakosodott klinikákon katéter segítségével veszik ki ezeket a férgeket, a gyógyszeres kezelésnek ugyanis megvan az a veszélye, hogy ha ezek a paraziták hirtelen elhalnak, akkor elakadhatnak a véráramban, és az állat elpusztul a trombózis következtében. Épp ezért nagyon fontos a szűrés és a megelőzés" – mondja a szakember. Laborral könnyen kimutatható, hogy az állatban megtalálható-e a dilofilária lárvája, mindenképpen érdemes megnézetni az ebet, ha fáradékony, sokat köhög és étvágytalan, ez ugyanis utalhat szívférgességre. Érdemes rendszeresen (havonta, a súlynak megfelelően) féreghajtó készítményt adni megelőzésképpen, de létezik cseppkészítmény is, ami a lárvákat pusztítja. Az élősködő emberre is átterjedhet, a lárva azonban nem kerülhet be a vérbe, így sem rendesen kifejlődni, sem szaporodni nem tud, de egy kellemelten csomó jelentkezhet a bőrön, írja a hvg.hu.
Toklász
Ön is gyakran hajigálta gyerekként a lányok hajába azt a kis, szúrós növényrészt, amit toklásznak hívnak? A toklász nem más, mint az egérárpa nevű kalászos gyomnövény egy darabja, és állatok esetében veszélyes is lehet, mivel ha belefúródik, csak befelé tud menni, kifelé nem. „Be tud menni a lábujjközbe, nagyon gyakran szedünk ki ilyeneket a fülből is, de bemegy a fenékbe, a nemi szervekbe és bármilyen testnyílásba. Ilyenkor nyáron, különösen kaszálás után az elszáradt darabok rendkívül gyakran okoznak problémát, amikor a kutya belehempereg ezekbe" – magyarázta az állatorvos. Dr. Pálinkási Csaba azt javasolja, séta után mindig nézzük át alaposan az eb fülét, lábát, testfelületét, hogy még a befúródás vagy gyulladás előtt mi magunk szedhessük ki a növénydarabot. Ha pedig már késő, forduljunk állatorvoshoz, mielőtt a toklász több centiméter mélyre fúródik.Víz
Nem sok kellemesebb van nyáron annál, mint amikor a nagy hőségben az ember megmártózik a vízben, csakhogy a kutyánál ez sem sül el mindig jól – jegyzi meg az állatorvos. Az allergiára hajlamos állatoknál ugyanis nemcsak a pollenek, hanem a folyóvíz vagy a tó vize is okozhat bőrgyulladást, de akár fülgyulladás is kínozhatja az ebet utána. Ha érzékeny ezekre a kutyája, ne engedje se tóba, se folyóba! És persze jólesik ilyenkor egy fagyi, jégkrém is, de inkább ezekből se adjon neki, ahogy kímélje meg a hideg sörtől is, mert torokgyulladást kaphat tőle. Helyette inkább vizet és árnyékot, valamint egy nedves rongyot, törülközőt biztosítson neki folyamatosan!7 ok, hogy miért legyen kistestű kutyája
1. Kutya a fellegek felett
Bár a légitársaságok meggyőződéssel állítják, hogy a kutyák teljesen jól elvannak a repülőgép gyomrában, én egyszer reptettem át a tengeren Izraelbe Chopa nevű 13 kilós, Nyugati aluljáróból származó kutyánkat – aztán soha többet. Mert hogy a nyugtató, a sokk, és a hideg annyira kikészítette, hogy még a kedvenc labdájáért is alig volt hajlandó kimászni az utazóketrecből. Özge kutyám ezzel szemben – aki „kövér” napjain sem nyom többet 8 kilónál – a repülő utasterében utazhat, mindössze egy kutyatáskára van szüksége. Neki nyugtatót sem kell adnom – pont úgy tekint a fellegek feletti túrára, mint egy autós kirándulásra: pont nem érdekli, milyen magasan, milyen járművel közlekedünk.
2. Az étterem titkos VIP vendége
Egy bernáthegyivel étterembe járni kicsit olyan, mint elefánttal porcelánboltba menni: még ha baromi jól nevelt az állat, akkor sem egyszerű helyet találni neki – és akkor a szomszédos asztalok vendégeinek döbbent tekintetéről még nem is szóltam. Sajnos Magyarországon (tisztelet a kivételnek) még mindig nincs hagyománya annak, hogy a kutyával érkező vendégeket azonnal megkérdezzék a pincérek: hozhatnak-e vizet a kutyusnak – ehelyett számos helyről még ki is utasítanak bennünket négylábú barátainkkal. Ám egy kistestű, jól nevelt kutya simán elfér a kabát alatt, míg egy csendes sarokban helyet foglalunk, eztán pedig békésen elüldögél az ölben vacsora végeztéig.3. A pénztárca mélyén
Bár meglehetősen „material girl” szemlélet, de ennek is van létjogosultsága: kiskutyát tartani klasszisokkal olcsóbb. A nagytestű ebek hosszabb pórázt, nagyobb szájkosarat, és persze sokkal több kaját igényelnek, mint az aprócska négylábúak. Azért az mégsem mindegy, ha a kistestű kutya annyival kevesebbet eszik, hogy egy átlagkeresetből is telik minőségi kutyatápra. Ha pedig – ne adj' Isten – betegség, baleset, esetleg allergia, érzékenység esete forog fenn, az állatorvos felírta gyógyszerek, injekciók, kötszerek is mind-mind drágábbra rúgnak egy nagyobbacska kutya esetén.4. Indul az eb-mobil
„Kutya a kocsiban? Ja, akkor inkább nem” – mondja vissza a felajánlott fuvart néhány barátom. Biztosan minden kutyás környezetében vannak ebfóbiás haverok – ám egy kistesű kutya az ölben kuporogva őket sem fogja zavarni. Ha pedig családi/baráti kirándulásra kerül sor, és egy német juhász is a csapattal tartana, meglehetősen kényelmetlen lesz a túra a hátsó ülésen utazóknak. Ölebből viszont akár mindenki hozhat magával – akár még egy Mini Cooperben is.5. Álom, édes álom
Kényes téma, de kihagyhatatlan: van, aki visszataszítónak tartja, mások képtelenek elképzelni az életet nélküle. Mi az? Naná, hogy a „kutya az ágyban” kérdés. Én a magam részéről büszkén vállalom, hogy a mi kutyáink csak akkor nem alszanak az ágyban, ha történetesen akkora a kánikula, hogy inkább az ágy alatt térnek nyugovóra. Ám ha teszem azt, két dobbermanunk lenne, le kellene mondanunk erről az élményről – bevallom, néha az egészen aprócska kutyáink is mamut méretűnek tetszenek, amikor hajnaltájt mind a négyen kétségbeesett harcot folytatunk az egyetlen takaróért.6. Mini fogak – mini harapás
Bár a mi kutyáink még a légynek sem ártottak soha, be kell látnunk: mindenre van egy első alkalom. Számtalanszor hallottam már a kutyafuttató parkokban, ha két kutya egymásnak esett: „pedig még soha életében nem tett ilyet”. A kistestű kutyák viszont egészen biztosan nem fognak sebeket ejteni más kutyákon, és még ha egy rossz pillanatuban egy ember harapnak is meg, annak legfeljebb kínos magyarázkodás (és persze oltási igazolások lobogtatása), de semmiképpen sem baleseti sebészet lesz a vége7. Kistáska kontra bőrönd?
Akinek kistestű kutyusa van, az pontosan tudja: semmihez sem fogható mikor felkapjuk a kis vakarcsot, és megdögönyözzük, ő pedig bébifarkasként harapdál, és úgy sípol, mint egy strandlabda (bár neki meggyőződése, hogy morog és ugat). És persze néha egy kimerítő séta utolsó párszáz méterén is praktikus tud lenni, hogy a kutyus egyszerűen csak „felkapható”, ha már elvégezte a dolgát, aztán irány haza. Ugyanez igaz a zsúfolt utcákra: egy nagytestű kutyával művészet keresztüljutni egy nyüzsgő keresztetődésen, ám a picit szó szerint a tenyerünkön hordozhatjuk a stresszes helyzetekben.2014. szeptember 9., kedd
A kölyök... (Havanese)
A kölyök... (Havanese)
Az egészséges kiskutya szőre csillogó, szemei, fülei tiszták, váladéktól mentesek. Nem sovány, erőt sugárzó, masszív. A férges kiskutya hasa gyakran puffadt, de ez nem egyenlő a jól tápláltsággal. A férges kölyköt, ha felemeljük könnyebb, mint amennyire ránézés alapján számítunk. Az egészséges kölyök érdeklődő, esetleg tartózkodó, de nem félénk, nem agresszív. Játékos, de bármelyik pillanatban eldőlhet, hogy aludjon egy nagyot. Jellemtől függően vannak kitartóbb, örökmozgó kiskutyák és nyugodtabbak, de az érdeklődés teljes hiánya, apatikus viselkedés valamilyen problémát, betegséget jelez. Egy alomban nagyon ritkán születnek kizárólag jövő reménységei. A tenyésztők természetesen igyekeznek minőségi almokat produkálni, de a genetika és a természet sokszor kiszámíthatatlan. Egy 6-7 hetes kiskutyáról szinte lehetetlen eldönteni, hogy mennyire lesz eredményes kiállításokon vagy a tenyésztésben, így ebben a korban legfeljebb az ígéretességet lehet kijelenteni. Sok fontos részlet (fogazat, szőrminőség, de akár felépítésbeli is) csak jóval később látható, ezért előfordulhat, hogy egy nagyon ígéretes kiskutya nem felel meg felnőttként a kiállításokon, tenyésztésben. Éppen ezért teljesen ésszerűtlen, ha egy 8 hetes kölyköt (kanok esetében) visszafedezési vagy (szukák esetében) kölyök-visszaadási szerződéssel adnak el, hiszen semmi nem biztosítja, hogy a kutya a tenyészszemlén megfelel és lehetnek majd utódai, valamint olyasmire kötelezi a vevőt, ami adott esetben a kutyatenyésztés írott és íratlan szabályaiba ütközik. Ennek ellenére sajnos erre is van példa.
A kölyök egészségügyi garanciája a szülők öröklődő betegségekre történő szűrése, ezek negatív eredménye valamint a kölyök oltásainak, féregtelenítésének megléte. Ezek igazolásának bemutatását kérjük a tenyésztőtől.
Mindenképpen az elején tisztázzuk, hogy milyen célra szeretnénk a kutyát és milyen körülmények közé kerül majd, a tenyésztő ezek alapján segít a megfelelő kiskutya kiválasztásában. Egy elfoglaltabb, kevésbé agilis gazdinak pl. nyugodtabb, kevésbé mozgékony kutya való, míg egy természetjáró, folyton mozgásban lévő gazdi mellé olyan kutyát érdemes választani, aki szívesen elkíséri a túrákra, kitartó, aktív. Felelősségteljes tenyésztőtől 8 hetes koruk előtt nem kerülhetnek ki a kölykök, az ebben az időszakban történő szocializációjuk nagyon fontos a későbbi jellem helyes alakulásában, így minimum eddig az anyjuk mellett a helyük
Szuka vagy kan?
Szuka vagy kan?
Mindkét nem mellett szólnak érvek és ellenérvek. A választást körülményeink, igényeink befolyásolhatják.
Szukák: A 6-10 havonkénti tüzelés okozhat kellemetlenségeket, ebben az időszakban fokozottan kell felügyelnünk kutyánkat a nem kívánt szaporulat elkerülése érdekében. Egy rámenős kan előtt egy 1,5 méteres kerítés nem akadály, ha odabent álmai asszonyát reméli és szukánk is megtesz mindent annak érdekében, hogy az általunk kifogásolt nász létrejöjjön. A tüzelés utáni időszakban gyakran jelentkezik álvemhesség, ami akár egészen komoly egészségügyi problémákhoz is vezethet.
Kanok: Nagyobb eséllyel lépnek fel ellenségesen idegen kutyákkal szemben, de összességében nem jellemzője az agresszió a fajtának. Tüzelési időszakokban hajlamosak a szökésre, így a kanok is igénylik a fokozott felügyeletet, ha a környéken tüzelő szuka van. Előfordulhat, hogy kanunk, miután szökési kísérleteit meghiúsítottuk, bánatát éneklésbe fojtja, vagy éhségsztrájkba kezd.
Tévhitek:
A szukának mindenképpen szülnie kell legalább egyszer - NEM IGAZ. Nem kell szülniük, tenyésztésre nem minden kutya alkalmas annak ellenére, hogy egészséges és gazdája számára a legszebb. Egészségügyi szempontból semmi nem indokolja, hogy egy szuka akárcsak egyszer is szüljön életében. A fiatal- felnőtt korban elvégzett (teljes) ivartalanítás nagyon nagy százalékban lecsökkenti az ivarszervek daganatos vagy egyéb megbetegedéseinek (pl. gennyes méhgyulladás) kockázatát.
A kannak mindenképpen fedeznie kell - NEM IGAZ.
Egészségügyi szempontból semmi nem indokolja, hogy egy kan fedezzen. A kan vérmérsékletétől függően szökőssé, agresszívvá válhat, ebben az esetben ajánlott az ivartalaníttatása, amennyiben ilyen jellegű problémák nem jelentkeznek, a kanok gond nélkül leélik úgy életüket, hogy soha nem fedeztek.
Nagyon sokan úgy gondolják, hogy vétek megcsonkítani egy állatot és ezzel megfosztani a szaporodástól. A természetben még vadon élô kutyafajták csoportosan, falkában, élnek. A falka élén a legrátermettebb vezetô, az alfa pár áll. A szaporodás joga kizárólagosan az övék. A legtöbb egyed sohasem jut abba a pozícióba, hogy kölykei legyenek. Ugyanígy a háziasított kutyáknak sem okoz semmiféle lelki elváltozást vagy sérülést, hogy nem lesznek utódaik.
Ugyanakkor egyre többen számolnak be arról, hogy a szaporodási lehetôséghez jutó kutyájuk utána nehezebben kezelhetô, nem fogad szót, verekedôsebb, szökősebb. Ez szintén az előzőekben leírtakra vezethető vissza. A kutya szaporodott, ezzel vezető pozícióban érzi magát és ezt a pozíciót próbálja megőrizni.
Sokan úgy gondolják, hogy az ivartalanítás után a kutya elhízik. Amennyiben a kutyáját kizárólag az tartotta megfelelô súlyban, hogy ivarzási idôben hosszú idôre eltűnt, és evés nélkül üldögélt a tüzelő szuka lakhelye előtt, vagy az évente megszületendő alom soványította le, nos, abban ez elôfordulhat. Ha a kutya korának és méretének megfelelô mennyiségű és minőségű táplálékot kap, nem fog elhízni az ivartalanítás után sem
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)