18 kreatív ajándék a kutyusodnak

Ha egy gazdinak a kedvence a szeme fénye, jól tudja, nincs a világon olyan dolog, amit meg ne adna neki, hogy boldogabb legyen. Íme néhány igazán különleges ajándék kutyáknak, amik nem csak egyszerű játékok vagy fekhelyek, hanem egyenesen innovációk a négylábúak életéhez!

  A kutyád valószínűleg annak az ajándéknak örül a legjobban, ha kicsit hamarabb érsz haza a munkából, jól megvakargatod a füle tövét, és elviszed egy nagy sétára. Persze azért egy kis jutalomfalatot sem utasít vissza!

Az internet viszont tele van jobbnál jobb érdekességekkel kedvenced számára, amik merőben túlmutatnak a gumicsonton és a kutyakosáron. Nézd meg ezt a néhány igazán különleges kutya ajándékot, hátha találsz valamit, ami megtetszik! Persze nem állítjuk, hogy enélkül egy kutya sem létezhet, de van néhány ötletes, aranyos kivitelezés is közöttük!

 Itt vanak a képek :

 1: Ami garantáltan jókedvre derít mindkettőtöket vigyorgós gumilabda:

 2: Éjjeli szekrény és alvóház egyben:

 3:Ülőhely gazdinak, fekvőhely kutyusnak: 

 4: Bajusz kutyajáték: 

 5: Elegáns kutyatáltartó megoldás: 

 6: Előkelő fekvőhely a legdrágább kutyusoknak : 

7: Fő a biztonság: 

8: Kémlelő Lyuk az igazi házőrzőknek:

9: Kutyaesernyő, hogy kedvenced se ázzon bőrig az esőben:

10: Kutyaház terasszal:

11:Kutyakamera, amivel napközben is tudsz videó telefonálni otthon maradt kedvenceddel:

12: Kutyamedence, micsoda királyi bánás mód: 

13: Kutyaszőkőkút, víz egyetlen tappancs nyomásra:

14:Lépcső alatti kutyaház:

15: Nyakkendő az igazi úri kutyáknak:

16:Rejtekhely a kanapé oldalán:

17:Töröld meg a mancsod! Lábtörlő:

18:utánfutó pöttöm utasoknak:

Elnézéseteket kérem mivel saját magam nem tudom meg szerezni ezeket az eszközöket, a képeket ezúttal nem én készítettem

7 tipp, hogy a kiskutyából ne legyen hisztis szörnyeteg

Az aprócska kutyák sokak gondolataiban úgy élnek, mint cuki kis zsebcirkálók, akikkel fotózkodva tuti a minimum 100 "like" a Facebook selfie-ken. Mások számára idegesítő kutyakezdemények, rengetegen agresszívnak, kiszámíthatatlan kis vakarcsnak bélyegzik meg őket, és sokszor kutyaszámba sem veszik őket. Pedig a kis termethez gyakran hatalmas személyiség párosul. Ebben az írásban sok év "kiskutyás apa" tapasztalatát igyekeztem besűríteni...

Ugatni joga és kötelessége

A kistermetű kutyák többsége a génjeiben hordozza az ugatási kényszert: valaha a tibeti szerzetesek afféle riasztóként tartottak kicsi kutyusokat a kolostorokban. Sokan elkövetik azt a hibát, hogy agresszív módszerekkel csendre nevelik a kutyájukat – ennek számomra legrémisztőbb módja az elekrosokkolóval ellátott nyakörv. Több mint húsz év gazdi-tapasztalattal a hátam mögött azt kell, hogy mondjam: befogni a kutya száját olyan, mintha ráparancsolnánk valamelyik családtagunkra, hogy ne beszéljen többé. Természetesen én is rászólok a kutyáinkra, ha percek óta ugatnak a ház előtt elhaladó minden egyes járókelőre, de illúzióim nincsenek, és büntetést se rónék ki rájuk, amiért hangot adnak a nemtetszésüknek, ha valaki a területüket veszélyezteti, vagy szimplán csak dumálni akarnak a párhuzamos utcában lakó cocker spániellel.

Hős megmentő, vagy rossz szülő?

Gyakori tévhit, hogy a kistestű kutyák mind agresszívak – ennek oka pedig ismét csak egy sűrűn elkövetett nevelési baki. Ha egy nagyobb kutyust el akarunk rángatni egy bűzlő szemétkupactól vagy egy veszélyesen vicsorgó kutyától, eszünkbe sem jutna felkapni. Ám a kiskutyát egyszerűen kiemeljük a nem kívánt helyzetekből, így megfosztva a lehetőségtől, hogy szót fogadjon. Ennek következtében ahhelyett, hogy megtanulná mit szabad és mit nem, ingerült lesz, amiért sosem hagyják őt “kiteljesedni”, és ide-oda pakolgatják, mint valami táskát. 

Pici kutya – nagy séta

A sétáltatás sok kiskutya-gazdánál abban merül ki, hogy kézben kiviszik a kutyát valami gyepre, ott elvárják tőle, hogy percek alatt elvégezze a kis- és nagydolgát, majd mehet is vissza a kanapéra szuszogni a párnák között. Ám a kiskutyáknak – mint minden érző, értelmes lénynek – ingerekre, élményekre, életre van szüksége. Ahhoz, hogy kiegyensúlyozott lélek legyen, talákoznia kell más kutyusokkal, körbe kell szimatolnia a fél világot, és meg kell tanulnia használni a lábait másra is, mint az ágyba ugrásra. Persze egy csivavának nyilván nincs annyi mozgásigénye, mint egy agárnak, de ezért érdemes észben tartani: annál hosszabb, boldogabb élete lesz a kutyusnak, minél fittebb és frissebb szellemileg és testileg.

S.O.S. – ha a kutyabajba kerül

Kis kutya – hatalmas felelősség: a parkban, ahol akkora kutyák hancúroznak, hogy gyakorlatilag észre sem vennék az apró termetű ebet, jobb a kedvencet pórázon tartani. Persze nem lehet mindig így a kutya, ezért érdemes megtanítani neki legalább a néhány alapszabályt. Nálunk például a “hopi” azt jelenti, Özge kutyámnak – aki a kínai meztelen nemzetség büszke tagja – azonnal fel kell ugrania az ölembe. Így ha épp köztéren póráz nálkül botorkál, és megpillantok egy kaukázusi medveölőt, inkább megelőzöm a balhét.

Nevelés kérdése

A kiskutya szívéhez a gyomrán át vezet az út – és történetesen az eszéhez is. Finom falatokkal jutalmazva gyakorlatilag bármi megtanítható nekik – én már azon sem lepődnék meg, ha Özge egy szép napon megszólalna. Igaz, akkor is csak azt mondaná: “Éhes vagyok!” A szokásos “gyere ide”, “ül”, és “pfuj” mellett érdemes megtanítani nekik a “marad” vezényszót – útkereszteződésnél életmentő lehet. Nálunk szintén napi használatban van a “lefele”, tekintve, hogy a kis termetű kutyák macskákat is megszégyenítve képesek a vacsoraasztal közepére szökkenni.

A fogtündér akcióban

A kiskutyák vékonyka fogai rettenetesen érzékenyek – Özge tízéves korára legalább négy fogát veszítette el, pedig még fogkefét is vettünk neki, hogy felelőségteljesebben ápoljuk a megmaradt fogacskákat. Nem hatotta meg, random hagyta ott a fogait egy-egy falat kajában, így a szárazeledelét nedves kosszttal keverem, és tálalás előtt hagyom, hogy egy kicsit megszívja magát. Arra is figyelnem kell, hogy mivel játszik: a másik kutyusunk tüskés gumilabdája túl nagy falat neki, így ha szuvenírral lepném meg, rendszerint kötélből vagy plüssből készült játékokat válaszok neki.

A “must-have” darabok

Kiskutyával kicsit olyan az élet, mint egy kisbabával: egész regimentnyi ilyen-olyan eszközzel és kiegészítővel kell felszerelkeznie annak, aki biztonságban akarja tudni pöttöm kedvencét. A kistestű kutyák sokkal hamarabb melegszenek ki, mint a nagyobbacskák – így sokkal hamarabb is szomjaznak meg. Éppen ezért ha hosszabb sétára viszem Özgét, mindig van nálam víz, és a kocsiban is tartunk kutyaitató tálat. Télen ugyanakkor hamar kihűlnek, aminek megfázás, tüdőgyulladás is lehet a vége, így minden kistestű kutyusnak szüksége van egy alap gardróbra: meleg pulóverre, és vízhatlan dzsekire.

Új üzenet a kutyusomtol, Lilitől!

 Szaiasztok! 
Az én szeretettel teli kis kutyám szeretne nektek üzeni,mesélni remélem figyelemel követitek a kedvencem bejegyzéseit. Köszönöm előre is :)


                                                            " Sziasztok!

Tegnap este a gazdim nem engedett az ágyában aludni mert rosszat csináltam.Azért mert nem engedett maga mellé, én fel ébresztettem és így vártam hogy lefotózza a pofimat és meg mutassa nektek milyen okosan tudom várni hogy fel ébredjen a gazdim és meg is volt a jutalmam a cuki pofimért, felengedett a kedvenc helyemre mellet igaz csak kis ideig mivel, már kelt is fel hogy ki vigyen engem a friss fűbe szaglászni.

Nyalipuszi mindenkinek "

Lili

Találkozó az új baráttal

A Mai játék az új legjobb pajtársamal Szamival :)

"A mai napra a gazdim kitalálta egy barátnőjével hogy el hozzák nekem Szamit aki most még csak 3 hónapos, én mutattam neki pár trükköt, hogy a szomszéd cicust hogy kell meg kergetni úgy hogy meg ne karmoljon, de a ciculi nem igazán akart játszani Szamival mert szerinte még túl picike, ezért úgy döntöttem hogy én majd jól ki fárasztom ezt az apróságot, amint a képen is láthatjátok be is aludt a gazdija ölében! Szép Álmokat Szami "

Lilim Játszik ( videó)

Lili Játszik a kedvenc csörgőjével, amit az öcsémtől lopott el sunyiba amikor nem voltunk otthon és azóta ha meg haja a hangját tudja hogy játék idő van! Mi nem vettünk el tőle mert nem szokása el lopkodni az öcsém játékait ezzel kivételt tett mert ez különösen meg tetszett neki szerintem a hangja miatt, Hát most már ti is lát hatjátok hogy őrül neki!

A gyerek a kutyának olvasson, mert az a jó

A rosszul olvasó gyerekekkel könnyen előfordulhat, hogy kinevetik, illetve, hogy állandóan kijavítgatják őket. Sokszor aztán elvesztik az önbizalmukat, ami pedig a javuláshoz elengedhetetlen lenne.

Ki gondolta volna, hogy még mire nem jó egy kutya? Pedig semmi különöset nem kell csinálnia. Elég, ha ott ül vagy fekszik a gyerek mellett, amíg ő felolvas valamilyen könyvből.
A kaliforniai egyetem tanulmánya szerint azok a gyerekek, akik kutyáknak olvasnak fel, jobban teljesítenek ezen a téren - írja az Ecorazzi. A titok nyitja az, hogy miközben a gyereknek van kinek felolvasnia, a közönsége nem kritikus, nem fogja minden hiba elkövetésekor rosszallóan felvonni a szemöldökét. A gyerekeknek tehát nem kell tehát stresszelniük magukat amiatt, hogy a félreolvasásokkor rendreutasítják őket.

Kutyákat a könyvtárba!

Washingtonban, az arlingtoni központi könyvtárban egy két hónapos akció keretében rendszeresen szórakoztatnak kutyákat a programban résztvevő gyerekek. "A kutyák szeretik a gyerekeket és elfogadják őket. Ha néha belegabalyodnak egy-egy szóba, őket az nem zavarja" - foglalta össze a tapasztalatait az egyik szervező, Julie Karell.
A kutyaközönségnek szóló olvasódélutánok kezdenek országos mozgalommá érni. Egyre több könyvtár hirdet ilyen programot.

A kutya, a macska a lelket is karbantartja

A lelki jólét és a házi kedvenc tartása között van valami homályos összefüggés. De ha túl sokat beszélsz a kutyádhoz, akkor biztos nem vagy valami jól.

Ha tartasz háziállatot, az sokkal többet jelent, minthogy legyen valakid, aki mindig nagyon örül neked, amikor hazaérsz. Talán nem is sejted, hogy egy-egy cica vagy kutya mindenféle testi-lelki akadályok leküzdésében is segítségedre lehet. Tanulmányok sora bizonyítja, hogy akiknek van háziállata, könnyebben épül fel sérülésekből, betegségekből – írja a Discovery News. Ez részben azért lehet, mert a kisállattartás összefügg azzal, hogy valaki mennyire fitt, mennyire van önbecsülése és hogy magányos-e vagy sem.

Állati kapcsolatok egészítik ki az emberieket

Három felmérést végeztek olyanok körében, akiknek van, illetve akiknek nincs házi kedvence. Először nem volt még világos, hogy igaz-e az a közvélekedés, hogy azok az emberek szeretnek inkább kisállatot tartani, akiknek az emberi kapcsolatai gyengék, hiányosak. A három kísérlet egyike azt bizonyította, hogy nem erről van szó: pont azoknak volt háziállata is, akik szorosabb kapcsolatot ápoltak barátaikkal és a családjukkal. Egy másik felmérésben részvevő kisebb csoport esetében azt állapították meg, hogy ugyan a gazdi kap egyfajta emberpótló lelki támogatást kutyájától, macskájától, de általában az a helyzet, hogy az állatokkal való kapcsolat inkább kiegészíti az emberieket, mintsem helyettesítené őket.

Az emberi környezettől kapott elutasítás miatt sokan például a kutyájuk lelki támaszát keresik. Végeztek erre vonatkozó kísérleteket is. Ebből az derült ki, hogy a kezdő egyetemista alanyok hasonlóan gondoltak az állatukra, mint ahogy valami hűséges, támogató barátra.

Emberré váló állatok: nem jó jel

Habár érdekes lenne felfedni a kisállattartás és a harmonikus élet közötti kapcsolatot, de az ok-okozati összefüggést igencsak nehéz bizonyítani. Talán, amit nagyobb biztonsággal lehet állítani, hogy a nyugodt és társaságkedvelő emberek jobban vonzódnak bizonyos állatokhoz – leginkább kutyákhoz. Ami szintén kiderült a kísérletekből, a depresszióra hajlamos emberek sokkal inkább felruházzák kedvenceiket emberi tulajdonságokkal.

 Habár a kutatás koránt sem teljes körű, abból mégis arra lehet következtetni, hogy az állattartás a lelki jólétet is szolgálja, hogy az amerikai háztartások 62 százalékában van kisállat.

Ennyi éves a kutyád valójában

Mindenki ismeri a régi trükköt, hogy hogyan kell kiszámolni a kutya korát ember években. Nos, ez a megoldás nem igazán pontos.

Persze ha a nagy átlagból és a statisztikából indulunk ki, akkor a kutyaévek héttel beszorzása elvileg adhat pontos eredményt is, a webMD oldalon azonban a mellett érvelnek, hogy ez túlzottan elnagyolt és leegyszerűsített megoldás, és egy táblázatot is készítettek, aminek segítségével pontosan ki lehet számolni az éveket.

Az oldal szerint többek között azt is számításba kell venni, hogy kis- vagy nagytestű állatról van szó - a méret ugyanis eltérőképpen befolyásolja a kutyák öregedésének sebességét. Ráadásul az életkortól is függ, hogy egy kutyaév hány emberi évnek felel meg. Az első év minden méretnél tizenötöt emberit ér, de például a hetedik év a kiskutyáknál négyet, a közepes és nagy testűeknél ötöt ér. A vége pedig az, hogy egy tizenöt éves korú kutya 80 éves embernek számít, ha kistestű, 87-nek, ha közepes, és 120 évesek, ha nagy.

Pici Lili Videó

A Lili amikor még kicsi volt és nem tudott fel jönni velem a lépcsőre elég hangosan a tudtomra adta !

Lili kutyusom és a Cica

Az én drága kis kutyám épp a szomszéd cicáját szelídíti meg hogy játszanak ! 

Érdekesség

Tudtad?

A kutyák, ha ki akarják fejezni boldogságukat, általában jobbra csóválják a farkukat - állapították meg olasz tudósok, akik azt vizsgálták, miképpen reagálnak az állatok különböző ingerekre. Ti is megfigyeltétek ezt?

Tippek az ideális kutyatárs kiválasztásához

A kutya kiválasztása abban különbözik a házastársétól, hogy bár az előbbi kapcsolat ugyanúgy sok évre szól, viszont a partnernek egyáltalán nincs beleszólásba a döntésbe. Ez jó esetben azt jelenti, hogy nekünk, kétlábúaknak dupla felelősségünk egy olyan kutyatárs kiválasztása, amelyik a lehető legkevesebb nehézséggel tud beilleszkedni az életvitelünkbe.

Láttak már sötét utcán, kabátgallérját magasra húzva osonó, jó kiállású férfit, amint maga után ráncigál egy neonrózsaszín pulcsiba öltöztetett lófarkas frizurát viselő Westie-t? Én igen. És bár a kép vicces volt, fájt a szívem belegondolni milyen érzés lehet a szerencsétlen kutyának, aki az egészből csak annyit ért, hogy a gazdi bárhol szívesebben lenne, mint vele az utcán.

És ki ne hallott volna már harci kutya tulajdonost, amint azt bizonygatja, hogy a kutyája annyira fegyelmezett, hogy elő nem fordulhat, hogy valamelyik családtag ellen forduljon. Kivéve, amikor a falkavezér gazda éppen nincs ott, a négykézlábazó kisgyerek pedig azzal akar szórakozni, hogy a kutya fülét huzigálja.

A rossz választás következményei boldogtalan gazdák, boldogtalan kutyák, és ami a legrosszabb, még balesetek is lehetnek.

 Az itt következő tanácsok és szempontok összeállításában saját, sok évre visszamenő kutyás tapasztalataim és az egyik online egészségügyi magazin cikke segítettek. De akinek valaha volt már közeli kapcsolata kutyákkal, az tudja, hogy minden egyes állat más és más jellemmel bír, ezért az alábbiak inkább csak iránymutatóul szolgálnak. A lényeg, hogy alaposan tájékozódni kell, mielőtt dönt az ember a jövendőbeli kutyájával kapcsolatban.

Néhány tanács, amit még a kutya megvásárlása előtt érdemes megfontolni:

Először is, kié lesz a kutya? A gyerekeké? A nagyié, mert sokat van egyedül? Vagy az öné, mert sportolni szeretne vele? A kutya egy életre szól, de legalábbis 10-15 évre. Mindenképpen számítani kell rá, hogy a nagyi néhány év múlva talán már nem lesz olyan fitt, hogy a napi sétákat megtegye a kutyával. A gyerekek pedig hiába ígérnek meg fűt-fát, nem fognak takarítani az eb után és a kutyasétáltatások egy része is garantáltan a szülőkre marad.
Ugyanakkor egy kutya nagyon sokat ad is a tulajdonosának. Feltétel nélküli szeretetet, törődést, odafigyelést. Akarva akaratlan rávesz az egészséges életmódra. És még a depresszió ellen is jó.

A szabadtéri sportok szerelmeseinek

Hosszútávfutók, túrázók, lovasok számára olyan fajták ajánlottak, amelyek képesek osztozni a nagy fizikai igénybevétel örömeiben. Sétálni szinte minden kutya szeret, de az egész napos túra már megterhelő lehet egyes fajtáknak. Általában a nagy, közepes méretű kutyák felelnek meg a célnak, mint a szetterek, a Dobermann, a pointerek és vizslák, vagy a Német Juhász. Érdemes odafigyelni rá, hogy fiatal korban ne erőltessük túl a kutya ízületeit (különösen a diszpláziára hajlamos fajoknál) és hogy időben észrevegyük amikor az állat már tényleg elfáradt. Ez nem könnyű, mert sok kutya annyira szeret a gazdával lenni, hogy nem mutatja, még azt sem ha fájdalmai vannak.

Gyerkőcök mellé

Majdnem minden kutya az életét adná a gazdi gyerekeiért, ha valaki megtámadná őket. Erre azonban szerencsére ritkán kerül sor. Azt viszont jól tudjuk, hogy a gyerekek rengeteg türelmet igényelnek, és nemcsak a szülőktől. Fáradhatatlanul eszelik ki az újabb és újabb játékokat, amiket sok kutya nyúzásként él meg. Szóval aki kisgyerekek mellé választ kutyát, annak olyan fajtát érdemes választania, amelyiknél nehezen szakad el a cérna. Ilyenek a Labrador, vagy a Bernáthegyi, akiknek tényleg fát lehet hasogatni a hátán, de állítólag a Beagle és a Boxer is.

Két dolog, amire nem árt odafigyelni: akármilyen gyerekbarát is a kutya, biztosítani kell neki olyan időszakokat is, amikor nyugalomban lehet, és mindenki békén hagyja. A másik pedig, hogy ahogy az ember, úgy a kutya is általában rigolyásabb lesz a korral. Az idős kutyának kicsit kevesebb a türelme és több nyugalomra van szüksége.

Az elfoglaltaknak

Ha valaki hajnaltól éjszakáig melózik, és alig marad ideje a kutyájával foglalkozni, az az állandó lelkiismeretfurdalás elkerülése végett jobb, ha egy kevésbé társfüggő fajtát választ. A Husky és a Malamut állítólag ilyenek, (bár én úgy tudom, hogy szánhúzóként igazi falkakutyák) illetve a cikk említi még a kínai Shar-Peit is.

Jobban belegondolva, aki előre tudja, hogy nagyon elfoglalt, az inkább várjon nyugdíjig a kutyavásárlás előtt. Éppen a napokban olvastam, hogy Amerikában kora délután a parkokat ellepik a bébiszitterek a rájuk bízott kisgyerekekkel és a bér-kutyasétáltatók, a kutyákkal. A bébiszittereket még megérti az ember, arrafelé nincs három éves szülési szabadság, de minek kutya annak, aki alkalmazottat kell béreljen az ellátására?

Persze menet közben is alakulhatnak az élet dolgai eltérően a tervezettől. Ilyenkor az egyik legjobb döntés az lehet, ha a meglévő kutyánk mellé beszerzünk egy kutyatársat.

Akiknek társaság kell

Ha éppen ellenkező a helyzet, és rengeteg idő, törődés és tutujgatási kedv jut a kutyára, akkor érdemes gondolkozni a pomerániai Törpespitzen, a francia Bulldogon, (neki nem hosszú ugyan a szőre, de jó természetű, és egyéb területeken igényli az odafigyelést) vagy bármelyik fésülgethető, öltöztethető kisméretű kutyán.

Ha emellett azt is szeretnénk, hogy a házat is őrizze, akkor viszont jó választás lehet az Óangol Juhászkutya, (ez egy igazi szőrmók) vagy az amerikai Cocker Spániel .

Lakótelepre, nyűgös szomszédokkal

Ha valaki papírvékony falú panelben lakik, akkor nem árt, ha a kutyája nem ugat ok nélkül, és nem rohangál esténként köröket a lakásban a mozgásigénye levezetésére. Nekik jó választás lehet a Cavalier King Charles spániel, vagy a Bedlington Terrier. Kis mozgásigénye van a Havannai Pincsnek és a Csivavának is, de jobban hajlamosak az ugatásra. Egyáltalán nem tud ugatni a Basenji, ez a különleges, sajátos külsejű afrikai kutyafajta, viszont imád játszani, ugrándozni.

Kutyák allergiásoknak

Ha esetleg akadna a családban valaki, aki allergiás a kutyaszőrre, akk

or nem árt tudni, hogy vannak olyan fajták, amelyek allergia-barátabbak a többinél. Ez úgy lehetséges, hogy az allergiát a kutya nyálában lévő egyik fehérje okozza, valamint az elhalt hámsejtek, amelyeket a szőrrel együtt hullajt el a kutya. Vannak olyan fajták, amelyek kevesebbet vedlenek, vagy csupaszra lehet trimmelni őket, ezért kisebb a szőrallergia kockázata is. Ilyen például az Uszkár, a Schnauzerek, vagy az amerikai elnöki család kedvence, a Portugál vízi kutya.

Mozgásproblémásoknak

Ha valaki nehezen mozog, köszvényes, vagy ízületi gyulladással küzd, az jobban teszi, ha kis mozgásigényű kutyafajtát választ, amelyik beéri rövid sétákkal. A nagyon kis, vagy a nagyon nagyméretű fajták lehetnek ilyen esetben a legjobbak. A nagyobbak, mint a (Dán) Német Dog, a Mastiffok, vagy a Bernáthegyi kutyák még a székből felállásban is segíteni tudnak, és séta közben akár rájuk is támaszkodhat olykor a gazda.

Örökbefogadóknak

Sajnos nagyon sok az olyan kutya, amelyiket a felelőtlen gazdák megunnak, kidobnak, vagy nyomorult, állatkínzásnak minősülő körülmények közt tartanak. Ők előbb utóbb, ha szerencséjük van, egy menhelyen kötnek ki. Elvben mindenkinek azt tanácsolnám, hogy menhelyről hozzon el kutyát.

Ugyanakkor fel kell készülni rá, hogy ezek az állatok sokszor nagyon sok traumán mentek át, és az átlagosnál több törődést, megértést és odafigyelést igényelnek. (Amit egyébként aztán sokszorosan meghálálnak).

A menhelyekben az a jó, hogy nem szabadulni akarnak a kutyáiktól, hanem a lehető legjobb jövőt biztosítani neki. Emiatt a legtöbb esetben alkalom van arra, hogy a jövendő gazda sok időt töltsön az állattal, mielőtt meghozná a döntést, ráadásul, ha a gondozókat beavatjuk a napi rutinunk részleteibe, akkor biztosan tud majd segíteni a választásban.

Kutya a családban – na de mégis, milyen egy „igazi” családi kutya?

Az utóbbi évtizedekben elterjedtté vált a kifejezés: „családi kutya”, még az Etológia Tanszéken folyó kutyás kutatásokat is Családi Kutya Programnak hívjuk. A kedvtelésből tartott kutyák egyre inkább a legszorosabb emberi kötelékké, a család részévé válnak, idejük legnagyobb részét az ember társaságában töltik. Gyakori kérdés tehát, hogy milyen kutya is felelne meg leginkább ennek a nyilvánvalóan fontos feladatnak – gondoljunk csak bele, a fejlett országokban a háztartások jelentős részének van kutyája, és ez a kapcsolat átlagosan legalább tíz évre szól ebenként.


Kik tarthatnak kutyát?

A kutya szakszerű, állat és ember számára is biztonságos, szórakozást nyújtó, helyes tartása, képzése, ellátása komoly feladat, amelyre mind fizikailag, mind anyagilag, mind pedig a felelősséget tekintve elsősorban nagykorú személyek alkalmasak. Ugyanakkor a kutya (és általában a legtöbb házikedvenc) rendkívül vonzó a gyermekek és a tizenévesek nagy többségének. Hosszasan sorolhatnánk a fiatalok kisállatokkal való foglalkozásának előnyeit, cikkünk azonban inkább arról szól, vajon a családi kutya kiválasztásakor például a gyermekek szempontjából kell-e különleges szabályokat figyelembe vennünk.

Fontos tanácsok

Talán a legelső és leginkább megszívelendő tanács, hogy ne ajándékozzunk meglepetésként kutyát olyan gyermeknek (illetve tulajdonképpen senkinek), aki máskülönben nem mutatja jelét annak, hogy különösebben szeretne kutyát. Gondoljunk arra, hogy ha ez az ajándék történetesen mondjuk egy bögre lenne, és a megajándékozott gyermeknek nem tetszene, akkor egyszerűen a polcon porosodna majd ezután. Ugyanez előfordulhat a kutya esetében is – a nem akart, nem szeretett ajándék azonban ez esetben egy jobb sorsra érdemes, elhanyagolt eb lesz. A második tanács pedig az, hogy bármilyen jó ötletnek is tűnik egy szőrös játszótárs, akivel majd „jól ellesz a gyerek”, ne vigyünk haza új kutyát, amíg a gyermeket nem hagyhatjuk vele egyedül, illetve ha nem tudjuk biztosítani, hogy mindig felügyelni fogjuk a gyerek és a kutya közös kalandjait. Sose feledjük, a gyermek (és a kutya) biztonságáért mindig a felnőttek felelnek, sem a kutyára, sem a gyermekre nem hárítható felelősség! Tíz éves kor alatt (természetesen mindig vannak kivételek) nem igazán jó ötlet gyermeket és kutyát egymással egyedül hagyni.


A „tökéletes kutya”

Egy ausztrál felmérés azt firtatta, az ottani átlagemberek milyen tulajdonságokat tartanak kívánatosnak, illetve kellemetlennek egy kutyával kapcsolatban. Az eredmény szerint az ideális családi kutya elsősorban legyen megbízható (nem veszélyes) a gyermekekkel, továbbá legyen barátságos a többi emberrel (idegenekkel is), hosszú időre egyedül lehessen hagyni otthon anélkül, hogy rombolna, ásna, ugatna, vonyítana; valamint amikor otthon van a gazda, ne nyüzsögjön folyton. Ha kissé rosszindulatúak lennénk, mondhatnánk, hogy ha e felmérés szerint „raknánk össze” egy ideális kutyát, az leginkább egy akváriumra emlékeztetne (azzal sincs több gond). Ugyanakkor érdemes komolyan venni az eredményt, mert kitűnik belőle, hogy napjaink kutyatartói szeretnének minden felelősséget a kutyára (illetve a tenyésztőkre) hárítani, és sokan úgy gondolják, hogy a kutyának kell alkalmazkodni az adott gazda és család bármilyen igényéhez. Sajnos arra nem figyelünk oda eléggé, hogy hangsúlyozzuk: nem minden családba, időbeosztáshoz illik a kutya mint megfelelő társállat. A kutya sem bébiszitternek, sem pótszülőnek nem való, és ha a nap nagy részében nem tartózkodunk otthon, akkor sem biztos, hogy a kutya a legmegfelelőbb választás.


Jó családi kutya vált a vadászkutyákból

Na de mégis, milyen kutya lenne legalkalmasabb a családi kedvenc szerepkörre? Száz éve talán egyszerűbb lett volna a válasz: egyrészt sokkal kevesebb ember tartott lakásban kutyákat, másrészt erre a célra megvoltak az általánosan „szakosodott” fajták és típusok, amelyeket leginkább ölebnek, illetve divatos kifejezéssel „társasági kutyának” hívnánk. Ezeket a többnyire kistermetű, bohókás küllemű állatokat már régóta arra szelektálják, hogy gazdájuk állandó, és minél probléma mentesebb társai legyenek. Napjainkra azonban a családi kutyatartás hatalmas divattá vált, és gyakorlatilag bármely létező fajta, illetve a keverékek végtelen forma, méret és viselkedési választéka áll a gazdajelöltek rendelkezésére. Így számos olyan kutyafajtáról derült ki, hogy kiváló családi társ válhat belőle, amelyeket korábban szinte kizárólag specifikus munkafeladatokra tartottak: ilyenek például a terelőkutyák, illetve számos vadászkutya típus (pl. szetterek, vizslák, retrieverek). Családi kutya választásakor érdemes a viselkedési („temperamentum”) jellemzőket végiggondolni, hiszen azt, hogy egy kutyából milyen kellemes és problémamentes társ lesz, sokkal kevésbé a külleme, mint inkább a viselkedése és az egészségi állapota fogja meghatározni. Dióhéjban: betegeskedő, illetve problémás viselkedésű állattal nehéz együtt élni mind a gazdának, mind a környezetének.


Milyen kutyát szeretnénk?

A fajta, illetve típus kiválasztásakor gondoljuk végig, mit tudunk nyújtani majd az ebnek, illetve milyen szerepkört szánunk neki. Például sokat számít, milyen mértékű együttműködést, szolgálatkészséget, irányíthatóságot szeretnénk leendő kutyánktól. Bizonyos fajtákat pont ilyen igények szerint szelektáltak, mert munkájukat az emberrel szoros kooperációban végezték – terelőkutyák, retrieverek, vizslák. Más fajtáknál az önálló munkavégzés kapott hangsúlyt, vagyis ezeknél a leendő gazdának tudnia kell, hogy nehezebb feladatot jelent e kutyák kordában tartása, fegyelmezése, kiképzése (pl. terrierek, tacskók, őrző kutyák, kopók, szánhúzók). Igen fontos lehet az is, hogy leendő kutyánk miként viszonyul a családon kívüli személyekhez („idegenekhez”). Ma egyre kevesebb olyan hobbikutya-tartó van, akinek ne kellene kutyájával kimozdulnia otthonról, illetve ahol a kutya csak nagyon ritkán találkozik más emberekkel és kutyákkal. Az egyes fajták várható összeférhetőségére szintén lehet következtetni a szelekciós múltból. Míg a társasági kutyák nagy részénél, valamint jó néhány vadászkutya típusnál (és érdekes módon pl. a szánhúzóknál is) az emberekkel szembeni barátságosság fontos szempont volt, a terelő és őrző fajtáknál már nehezebb feladatot jelent az eb megfelelő szocializációja.


Gyerek mellé jobb a nagytestű kutya

No és a gyermekek? A korábban említett általános biztonsági szempontokon túl érdemes végiggondolni, hogy fizikailag és viselkedésileg milyen típus felelhet meg leginkább a gyerekek mellé. Érdemes nagyobb termetű fajtát választani, mert a kisgyerekek felfedező jellegű, sokszor nem „állatbarát” próbálkozásai jobban megviselnek egy pici kutyát. Mindenképpen élénkebb, érdeklődő fajta ajánlatos, hiszen a gyermekek aktivitási képessége messze meghaladja a felnőttekét. Ugyanakkor gondoljunk az előző bekezdés szempontjaira: együttműködési hajlam, barátságosság, megbízhatóság – ezek mind jól hangzanak, ha gyermek mellé, avagy gyermeknek lesz a kutya.

(3) Érdekkeség

Mókásnak tűnik a saját farkát kergető kutyus, pedig ez legtöbbször a mozgás- és ingerhiány jele. A jólnevelt kedvenc egyik alapfeltétele, hogy rendszeresen elfárasszuk fizikailag és szellemileg is.

(2) Érdekesség

Tudtátok, hogy a kistestű kutyafajták kifejezetten ajánlottak jelzőkutyának? Érzékenységük és gyors reakcióidejük miatt kiváló segítőkutyák válhatnak belőlük.

(1) Érdekesség

A rongálás, bútorok és más tárgyak megrágása nem a rosszaság jele, inkább az unalomé vagy valamilyen szorongásé. Napi 4-5-ször 10 perc intenzív foglalkozás és játék azonban nagyon hatékonyan tud segíteni a problémán.

Lenyomják a kutyák a cicákat a divatvilágban

Legutóbb szemügyre vettük, hogy mennyire népszerűek a macskák a divatházak kampányaiban és a magazinokban. A szuperaranyos cicák láttán elgondolkodtunk, hogy vajon mi a helyzet a kutyákkal, mennyire inspirálják ők a tervezőket és szerkesztőket? A jelek szerint nagyon.

A Google képkeresési eredményeiből hivatalos statisztikát nyilván nem lehet vonni, de azért meglepőek. A különböző divatkampányokban eszerint körülbelül 7860 alkalommal tűntek fel kutyák, míg a macskás anyagokra 5050 találatot adott ki a kereső.

A meglepő különbség betudható annak is, hogy trendinek számítanak a divatházak által piacra dobott luxusbrand logójával ellátott kutyatáskák, nyakörvek, de már egy ebre húzott bőrdzsekin, vagy baseball sapkán sem lepődünk meg igazán.

Egy New York-i shiba inu fajta például Menswear Dog néven szinte naponta posztol Tumblr oldalára menőbbnél menőbb outfitteket, melynek köszönhetően megtudhatjuk, hogyan néz ki egy kutya hipsternek vagy Ryan Goslingnak öltöztetve. 2012 elején pedig a Vice magazin készített egy anyagot szado-mazo ruhákba bújtatott szomorú képű kutyákkal.

A Vogue már az egyik 1947-es címlapját is egy tacskót sétáltató nővel kívánta eladni, azóta megfordultak kutyák többek között a Harper Bazaar, a Tatler vagy a Marie Claire címlapján is. Kimondott kutyatípus-trend azonban nincs, ugyanúgy divatos kis növésű állattal, ijesztőbb rottweilerrel kampányolni, mint egy sikkes, kecses kiállású dalmatával vagy agárral. Nézze meg a galériában, hogy milyen kutyákat szerződtetett le a közelmúltban a Prada, a Louis Vuitton, a Trussardi vagy a Dolce & Gabbana!

A kutyaöltöztetés nem úri passzió

Kutyaruha a hosszú élet titka

Emlékszem, gyerekkoromban a nyolc-kilencéves kutyákat gyakran nevezték öregnek, a tizenegy-tizenkét éves állat pedig egyenesen matuzsálemnek számított. Sokan a mai napig remegő térdű, gyér szőrű kutyát vizualizálnak, ha egy tízéves ebre gondolnak. A valóságban azonban megfelelő gondoskodás mellett egy ennyi idős háziállat éppen olyan stramm, fitt és egészséges, mint „újkorában”. Ebben persze nincs semmi meglepő, hiszen míg régen elképzelhetetlen volt, hogy a kutyák rendszeres orvosi ellenőrzésekre járjanak, vakcinákat, sőt, vitaminokat kapjanak, ma mindez éppen olyan természetes, mint az, hogy az ember időről időre tüdőszűrésre vagy bőrgyógyászhoz jár. Bár az még mindig érdekes reakciókat vált ki az utca népéből, hogy télen kabátba bújtatjuk az állatkáinkat séta előtt, meggyőződésem, hogy néhány év(tized) múlva nem kell cikinek éreznem, ha nem akarom, hogy megfázzon a kutyám.

Cipő, póló, naptej, miegymás

Emlékszem, amikor Özge hozzám került, még marha nehéz volt Budapesten kutyaruhát kapni. A kisállatboltokban sorra kiröhögtek, ha arról érdeklődtem, van-e valami meleg pulcsijuk kínai meztelen méretben, amikor pedig cipőt próbáltam találni neki, egyenesen azt hitték, hogy valami kandi kamera műsor kedvéért akarok hülyét csinálni belőlük. Igen, cipőt, mert a kutyáknak bizony télen épp úgy fázik a lábuk, mint nekünk, amikor pedig havazik, és mindent felszórnak sóval, ez kimarja a lábújközöket. Az pedig, hogy nyáron is ráadok egy könnyű pólót, egyenesen felháborító egyesek szerint. Pedig ha nem tenném, nemcsak, hogy megégne a bőre, de még a bőrrák kockázatának is kitenném. Ezek után gondolom mondanom sem kell, hogy kánikulában negyven faktoros napvédelem nélkül ki sem engedem az utcára.

Az ön kutyája mikor volt utoljárra fogkőleszedésen?

Nyilvánvalóan egy kínai meztelenkutya helyzete kissé extrém, és az is valószínű, hogy bizonyos fajtákat – mondjuk egy kaukázusi medveölőt – nem feltétlenül kell öltöztetni, még a legnagyobb hidegben sem. Végsősoron fajtája válogatja, hogy mennyi extra pampillázást igényel a kutya. Köztudott például, hogy a rasztásodásra hajlamos ebeket időről időre ki kell fésülni, hiszen az összegabalyodott tincsek nehezek, kényelmetlenek, ráadásul egy csomó nemkívánatos vendég (értsd bolhák és egyéb bogarak) lakhelyévé válhat. Ezért aztán azt sem kell idiótának nézni, aki rendszeresen kozmetikushoz hordja a kutyáját. Egy profi szakember erre kifejlesztett eszközei sokkal alkalmasabbak a gubancok kibontására, mint egy gazdi saját hajkeféje. További lényeges kozmetikai kezelés a fogkőleszedés, amely szintén nem esztétikai, hanem egészségügyi kérdés. A mi kutyáinknak még fogkeféjük is van, saját, rizs és sárgarépa ízű fogrémmel, és havonta legalább egyszer alaposan meg is sikáljuk a fogsorukat.

Shopping túra kutyáknak 

Szerencsére sok víz lefolyt a Dunán, mióta Özge a családunk tagja lett, és mostanra már nem kell a londoni Harrodsig mennem, hogy hacukákat szerezzek neki. Amióta pedig Izraelbe költöztünk, leginkább online szerezzük be az aktuális „must-have” darabokat. Gyürüsi Tímea saját kutyaszabósága, a Koti Dog méretre készít el egész kollekciókat. Itt a szokásos mell-csípő-derék adatok helyett a nyak-, mellkerület és háthossz a fontos. Meggyőződésem, hogy Özge mostanra pontosan tudja, hogy amikor közeledek felé a centivel, azt jelenti, hamarosan vadiúj pólók érkeznek személyes kis fiókjába. Persze nem kell, hogy saját divattervezője legyen a kutyájának, mivel mostanság a fast fashion üzletek is ráálltak az ebdivatra. A H&M például tavaly télen menő kutyaszvetterekkel állt elő, személyes kedvencem pedig az American Apparel, ahol egy egész álvány színes flaneltop várja az ebes fashionistákat. 

Nem állatkínzás

Nem tagadom, eleinte kicsit elragadott a hév, de mára Özge ruhatára nem csillivilli és pink darabokból áll, hanem abszolút funkcionális, praktikus modellekből. Ám minden okfejtés ellenére akadnak olyanok, akik szerint a kutyaöltöztetés tiszta állatkínzás, és minden alkalommal, amikor kabátot adok Özgére egy hűvös estén, összevont szemöldökkel nyugtázzák, hogy valószínűleg elmeháborodott vagyok. Nekik üzenem: akárhányszor előkapom Özge valamelyik kedvenc (igen olyan is van neki) felsőjét, azonnal a hátsó lábaira áll, és mellső lábaival ágaskodva jelzi: alig várja, hogy belebújhasson a ruhába. Persze nem ámítom magam azzal, hogy a szépérzéke vezérli, de abban bizonyos vagyok, hogy egy puha anyagból varrt, kényelmes darabban igenis sokkal jobban érzi magát, mint (kínai) meztelenül.